Az egységes cselekvés ideje

Európa bénultan szemléli a határai felé özönlő emberi tömeget. Bénult, mert mindeddig azt hitte és hirdette, hogy a gazdasági integráció, a pénz és a piac mindent megold. Bénult, mert bűntudata van a harmadik világ szisztematikus kifosztása, valamint az amerikai Bush–Cheney-kormányzat iraki rablóhadjáratához való elvtelen asszisztálása miatt, és mert a második világháború óta teljes erőből hárít el magától minden politikai és katonai felelősséget, bármi történjék is a világban.

Európa bénult, mert a médiademokrácia martalékául odavetett nemzetállamokban a radikális baloldal nem hajlandó lemondani sem a multikulturalizmus bukott víziójáról, sem a bevándorlók millióinak szavazatáról. Eközben a radikális jobboldal nagy erőkkel és sokszor barbár módon hergeli a jólétét, szabadságát, sőt gyakran fizikai biztonságát is veszélyben érző fehér középosztályt. Azt az európai integrációt okolja és ellenzi, ami a kontinens lakóinak egyetlen esélye határaik, valamint életmódjuk megvédésére, ha újabb népvándorlási hullámok érkeznek Afrikából és Ázsiából.

A centrumpártok épp olyan bénultak, mint szavazóik, ugyanis rettegnek az európai mozlim közösségek további radikalizálódásától, ami bármikor háborús övezetté változtathatja Párizs, Stockholm vagy Rotterdam utcáit, épp ahogy azt az IRA egykor Belfasttal tette. Ugyanakkor legalább ennyire rettegnek a fehér többség radikalizálódásától, melynek következményei szintén beláthatatlanok. Az egyszerű és tetszetős válaszok nyomán könnyen vész el a törvényesség, a humánum vagy az emberi méltóság. Ne legyenek illúzióink: ha elszabadul a félelem és a populizmus, pillanatok alatt kerülnek elő a történelem szemétdombjáról a gettók meg a transzportok.

Eközben külpolitikai és gazdasági szempontok tömege diktálja, hogy Európa jóban legyen a másfél milliárdos muzulmán világgal. Kellenek a piacok, kell a filléres munkaerő és nyersanyag. Kell az olcsó tornacipő, és kell a szárnyaló tőzsde. A plázák zombijai és a multinacionális részvénytársaságok pszichopatái egyaránt megkövetelik.

Soha nem volt ilyen nyilvánvaló az Európai Unió működésképtelensége, és soha nem volt ilyen nagy szükség egy működő Európai Unióra. Magyarország, Bulgária és Olaszország egymaga nem képes megvédeni a határait. Az Európai Unió határait. Lehet akár mocskolni, akár gúnyolni ezt vagy azt a kerítést, ahogy lehet harciasan fogadkozni is, hogy mi majd megállítjuk azt, amit a Római Birodalomnak sem sikerült. Lehet, viszont nincs értelme. Félre kell tenni a hazai és a brüsszeli politikai játszmákat egyaránt. Minden fórumon követelni kell a közös európai határőrséget és a közös európai migrációs politikát. Európa megmaradásának útja a bénító kétségektől a cselekvő egységig vezet.

forrás: Puzsér Róbert, MNO

.