Közmeghallgatás avagy A magyar beteg (97.)

2014. december 11.-én, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum-termében éjszakába nyúlóan zajlott a XVII. kerületi Képviselő-testület közmeghallgatása. A csapadékvíz-elvezetéstől a hajléktalan-kérdésen és piaci konfliktusokon át a reptéri zajig minden volt aznap este, mi szemnek és fülnek ingere, jómagam itt és most mégis csak Polgármester úrnak feltett, de főként nekem címzett kérdésekre reflektálnék.

Rákosmente lakosságát – arra való tekintet nélkül, hogy jelen állás szerint Önkormányzatunknak a Bajcsy Kórházhoz és csatolt intézményeihez financiálisan és szervezéstanilag sincs köze és ezt Polgármester úr is számos alkalommal hangoztatta – rendkívüli mértékben foglalkoztatja a területileg illetékes járó- és fekvőbeteg-ellátás módszertana és színvonala egyaránt. Ebben a felfokozott érdeklődésben (utóbbi 12 évben zajlott közmeghallgatásokon elvétve fordult elő az egészségüggyel kapcsolatos kérdés) nagy valószínűséggel szerepet játszik a járóbeteg-szakellátásért felelős, fél éve kinevezett vezető személye – jómagam – és az irántam támasztott elvárás és várakozás egyaránt.

Itt és most nevek említése nélkül kísérelném meg reprodukálni a közmeghallgatáson feltett kérdéseket és az azokra adott válaszaim lényegét.

Sz.R. kérdezte, hogy mi okból kell a Ferihegyi úti Szakrendelőben négy hónapot várni egy hasi ultrahang-vizsgálatra? Elmondtam, hogy amikor “elnyertem” a XVII. kerületi járóbeteg-szakellátás vezető főorvosi tisztségét, ezzel két dolog nem járt: pénz és munkáltatói jogkör. Ezekkel akkor bírunk majd, amikor – Polgármester úr és saját reményeim szerint is – magunk urai leszünk. Válaszomban alkalmam nyílott azt is ecsetelni, hogy Magyarországon 2003.-ban tartottak népszavazást az Európai Unióhoz való csatlakozásról. Mi, magyarok – emlékezetem szerint – azt közel 80%-ban megszavaztuk. A csatlakozást követő tíz évben hozzávetőlegesen 10.000 orvos és egészségügyi dolgozó hagyta el Magyarországot. Az eredmény ismert. Nincs min tehát csodálkozni, meg háborogni. Megmaradt dolgozóink – az ultrahang-vizsgálatokat abszolváló röntgen-orvosok is – hivatásuknak és esküjüknek megfelelően erejüket megfeszítve igyekeznek helyt állni. Bár elképesztően nagy számú az alapellátásban dolgozó kollégák hasi ultrahang-vizsgálat iránti igénye, amióta átvettem a Ferihegyi úti intézmény vezetését, délutáni ultrahang-vizsgálatokat is végzünk, így a várólista négy hónapról másfél hónapra csökkent, ez az Unió államait tekintve a közfinanszírozott ellátásban rekordnak számít ( ez a várólista Görögországtól Angliáig háromtól nyolc hónapig terjedő terminusokat jelent!). Alkalmam volt azt is megemlíteni, hogy – orvosok és/vagy asszisztensnők hiánya okán – a röntgen-részleghez képest a bőrgyógyászat, a tüdőgyógyászat és az urológia is sokkal rosszabb helyzetben van.

Kérdésként merült fel a Bajcsy Kórházban abszolválható látótér-vizsgálatokra történő várakozás is. Megnyugtattam a kedves pácienst, hogy a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben a napokban alakítjuk ki a számítógépes látótér-vizsgálatra alkalmas, világszínvonalú készülék befogadását szolgáló helyiséget; ezt követően nyitjuk az új, reményeink szerint igen kedvező időpontokkal operáló várólistánkat…addig icipici türelmet kérek.

Hiába rendelkezünk az ország egyik legkorszerűbb berendezésével, a mammográfiás vizsgálatokkal kapcsolatos kérdésre nem tudtam megnyugtató választ adni, ugyanis a Bajcsy Kórház azt egy külsős cégnek “bérbe” adta, mely vállalkozás munkájára és előjegyzési rendszerére – kórházunk Főigazgatóját és Orvosigazgatóját kivéve – hatásunk és rátekintésünk sincs.

Mindazon kérdésekre, melyekről a közmeghallgatás alkalmából idő, vagy szándék híján nem ejthettünk szót, honlapomon szívesen válaszolok.

.