Alábbi fénykép 2014. december 5.-én 13.05 és 13. 30 között, a XVII. kerület Pesti út 165. előtti parkoló mellett, a Polgármesteri Hivatal valamikori bejárata előtt készült. A fotó azt a pillanatot ábrázolja, amint alanyi blogíró a rendelkezésére bocsátott isteni gulyáslevesből egy közepes kapacitású merőkanállal célirányosan és értelemszerűen szolgál ki egy hölgyet, az általa e célból rendszeresített fagylaltos-doboz igénybe vételével. Amire érdemes figyelni, az a mozdulatnak az állóképből is kikövetkeztethetően harmonikus íve, a rendíthetetlen, feszült figyelemmel, csaknem tökéletes szögállásban kivitelezett mozdulat. Nem elhanyagolható a végrehajtó által párját ritkító eleganciával viselt, zöld alapon lila szívecskés – virágos kötény és a – valami miatt – fesztelenül viselt gumikesztyű látványa sem. Mindezeket megkoronázandó kéretik kiemelt figyelemmel lenni a bármelyik divatház stylist-jaiért kiáltó neoreneszánsz síkucsmára is:
A XVII. kerületi Önkormányzat kezdeményezése nyomán 2014. december 5.-én délután immár sokadszor osztottunk ételt a rászorulóknak. Fő szervező ezúttal is az Adományház volt; a gulyásleves Szabó Tiborné frakciótársam zsenialitásának terméke, közreműködött a Vöröskereszt XVII. kerületi szervezete, segítettek a Podmaniczky János Evangélikus Iskola diákjai, a helyi Polgárőrök vigyáztak ránk. Köszönet érte, a hajléktalanok, a nagycsaládosok, a nincstelenek, a már reményüket vesztettek, a kilátástalan élethelyzetben lévők és mindazok nevében, akiknek elképzelhetetlenül nagy ajándék Mikulás-nap előestéjén egy tál meleg gulyásleves. (fotó: RákosmenteTV)
Tetszik a harmónia,és az irodalmi ékességgel bemutatott mozdulat,valamint az öltözék dyzájnitása.
Szívmelengető érzés törődni az alacsonyabb életminőségű emberekkel.
Minden új esztendőben azért imádkozom,hogy legyenek kevesebben,de sajnos nem nagyon fogyatkoznak.
Amikor az ételosztás után eljönnek az Adományházba “felöltözni”figyelem az arcokat.Öröm,és derű ül ki azokra. Hm,egy tál meleg étel,egy jó kabát,egy cipő,néhány gyertya,/mert ezzel világít magának/-ennyi a boldogság?
El kellene gondolkozni azoknak az embereknek ezen,akik a” még többet,még többet” sátáni vágy rabjai.És látni kellene,ahogy egy egy kisgyermek angyali arccal ölel magához egy kopott játékmacit,vagy egy használt kisautót,amit mások meguntak.
Ennyire kevés kell egy kis örömszerzéshez!
Tisztelt Képviselő Úr!
Gratulálok a zseniálisan megfogalmazott (némi öniróniával alkotott) leírásra, amelyet a kép ábrázol!
Szerencsésnek mondhatom magam, mert ezt élőben is volt alkalmam végig-asszisztálni, nem kevés szeretetteljes mosolyt csalva arcomra.
Igazán jó olyan Emberekkel dolgozni, akik maximális tisztelettel és odaadással koncentrálnak még az ” étel osztására” IS, nem kevés feladatuk mellet.
Üdvözlettel: Lambert Krisztina