Alábbi, kissé megfakult fénykép 1937. augusztus 23.-án, Kiskunfélegyházán készült; 24 éves Fövényi Sarolta e napon kelt egybe szíve választottjával, Szalmási Györggyel:

Szalmási Györgyné Fövényi Saroltát tegnap, 100. születésnapja alkalmából dr. Rúzsa Ágnes Jegyző asszony, Riz Levente Polgármester úr és dr. Bényi Zsolt képviselőtársam, orvoskollégám társaságában lánya, Szakács Zsuzsa Pesti úti otthonában látogattuk meg:

(fotó: Váradi Eszter)

Amikor megérkeztünk, Sári néni már a fotelben, elegánsan keresztbe tett lábakkal, frissen készített frizurával és széles mosollyal várta a tiszteletére egybegyűlteket. Polgármester úr köszöntötte, átadta a káprázatos virágcsokrot, majd megpuszilta Sári nénit – akkor még nem sejtve, hogy nem “akármilyen” Sári nénivel, hanem egy életkedvtől duzzadó fiatalasszonnyal van dolgunk, aki “bevezetőül” azt kérdezte Polgármester úrtól:

- Igaz-e, milyen rendes vagyok, hogy csak puszit kértem?!…

Az ünnep hangulatának ekként történt megalapozását követően csak úgy röpködtek fergeteges humorú Sári néni poénjai, aki – amint egy alkalommal veje is látótérbe került – huncutul mosolyogva megjegyezte:

- Ni-ni, egy kedves ismerős!

Sári nénit lánya, unokái, dédunokája, veje (a “kedves ismerős”) és háziorvosa, a szintén jelen lévő Szalay doktor úr is hihetetlen szeretettel övezi; többek között ez a hosszú élet titka.

Mindnyájunknak rengeteg – ezúttal hivatali – dolga akadt még aznap. Fájó szívvel búcsúztunk el a háziaktól. Sári néni lelkünkre kötötte, hogy jöjjünk máskor is, majd dalra fakadt, így “kilépőül” a “János Vitéz” egyik betétdalát volt alkalmunk meghallgatni.

ISTEN ÉLTESSE, SÁRI NÉNI !