Feltételezhető, hogy e „tulajdonságommal” Magyarországon kisebbségben vagyok, de töredelmesen be kell vallanom: eddig még nem jártam Horvátországban.
Kapva kaptam tehát az alkalmon: a Polgármesteri Hivatal Lovranba, Rákosmente horvát testvérvárosába szervezett – zömében szociális és egészségügyi, tehát szakmai indíttatású – kirándulást. Meghívottak: az Egyesített Szolgáltató Központ vezetői, a Hivatal szociális és egészségügyi ágazatának dolgozói, a Képviselő-testület Egészségügyi Bizottságának tagjai.
A 43 fős társaság egy 11 éves, Mercedes típusú tömeg-közlekedtető gépjárművel csütörtöki napon, hajnali fél 9- kor bírt elindulni az alig 650 kilométeres útra.
Amennyiben nem „jön közbe” a magyar-horvát határ és az azon megélt – teljesen fölöslegesnek tűnő és a kommunizmus legszebb éveit idéző, közel ¾ órás – várakozás, ragyogóan teljesítő autóbusz-vezetőnk jóvoltából már kora délután a tenger partján, a lemenő nap bágyadt sugarainál sütkérezhettünk volna…
Számomra – buszból, távolról – az első meglepetést a falusi építkezés sajátosságai jelentették: az általam „frekventált” nagy-magyarországi tájak falvainak épületeivel ellentétben itt alig láttam földszintes házakat – még a „tanyasi” területeken is a minimum egy, de inkább a két emeletesek a jellemzőek. Ugyanakkor feltűnően sok a lakatlan épület – megtudtam, hogy azokat zömében kivándorlók hagyták el és/vagy a telekkönyvi viszonyok tisztázatlanságának estek áldozatul.
Az időjárás lehangoló volt: a hegyekben zömmel felhők közt, ködben, zimankóban, szemerkélő esőben utaztunk – Alpolgármesterünk bíztatása, miszerint a tengerparton 22 Celsius fok és napsütés fogad majd, egészen hihetetlennek tűnt…és mégis, lőn…valahol Fiumétől északra elhagytuk a hozzávetőlegesen huszadik alagutat (miért van az, hogy az igen nehéz terepviszonyok ellenére a horvátok kb. feleannyiért tudnak jobb minőségű autópályát építeni, mint mi?)…és mintegy 500 méter magasból megpillantottuk a szikrázó napsütésben tündöklő tengert… Íme:

…azt persze ne tőlem tessenek kérdezni, hogy a horvát elvtársak miért tartották fontosnak ebbe a párját ritkító panorámába a szocreál építészet cinizmusával belerondítani…kb. akkortájt, amikor nálunk bizonyos Kádár J. (született: Fiumében !) és bandája romboltatta le a magyarok Nemzeti Színházát…
…sebaj…borúra derű: a másnap hajnali napfelkelte (csaknem) mindenért kárpótolt:

Ne menjenek sehová! Reklám után visszajövünk…!