Ma – 2010. szeptember 28.-án – a Ferihegyi úton lévő, gyönyörűen felújított Tanuszoda megnyitó ünnepségére voltam hivatalos.
Meglett korban lévő dízel Fordommal az immár 20 éve civil „életteremül” szolgáló Szakorvosi Rendelőintézet mögött parkoltam, majd 10 perces séta következett árkon-bokron és kutyaürüléken túl, déli irányban, az Uszoda felé.

Megérkezem. Igazgató, gépész, úszómester fogad. Kivitelezők báli gúnyában. Pára, meleg, sajtó. Kék nájlonpapucsok a szentélybe belépők lábára. Képviselőtársaim, Polgármester Úr, Alpolgármester Urak is megérkeznek. Fürdőnadrág helyett az alkalomhoz egyáltalán nem illő (úgy is fogalmazhatnék: illetlen) sötét nadrág – zakó összeállításban felvonulunk a medence mellé, ahol beszédek hangzanak el, majd 10 év körüli koedukált csapat csobban a vízbe és frenetikus, vízben gyaloglásos, majd úszás-bemutatót tart. (l.: fotók)
Csapó Évától, a létesítmény rokonszenves, „multifunkcionális” (gépész és úszásoktató) munkatársától megtudom, hogy a felújításnak fölöttébb örülnek és úszásoktatást tekintve egyelőre szorosnak nevezhető beosztásuk még nincs. Borítékolható, hogy lesz.
Izzadva búcsúzunk.
A Tanuszoda bejáratának táblája sürgős cserére szorul.
A „Laborcz” mellett elhaladva látom, hogy az iskola fő – és mellékbejáratának táblái és feliratai is olvashatatlanok. Sürgős csere.
A II. világháborús emlékmű körül az aszfalt hiányos, repedezett. Egy ilyen gyönyörűen kialakított térnek nem igaz, hogy ilyennek kell lennie. A parkban egyetlen pad sincs, szemetes és kutyaürülék-gyüjtő is csak egy-egy darab, bár szemmel láthatólag és orral érezhetőleg utóbbit egyáltalán nem használják. Sürgős csere – a szemléletben is – 5 nap múlva!