Már a Naplás-tavon is lehet…

Ma, február 4.-én, szombaton délelőtt a Bajcsy Kórház Urológiai Osztályának orvosi szobájában – két riasztás között – megkíséreltem a lehetetlent: szekrényemben rendet csinálni. Régi tudományos munkák dossziéi mögött, egy anatómiai atlasz és egy Hrabal-regény közt megbújva egy több, mint 12 éves Magyar Fórumot találtam. Nem álltam meg: beletekintettem a hetilap vezércikkébe.

A dátum: 1999. szeptember 2. A szerző: Csurka István. Íme, az írás ”néhány gondolata”:

(…)” Igen, a világ a senki által nem választott, senkinek felelősséggel nem tartozó bankárok és bankok összefonódott önzése következtében a szakadék felé hajt és a kocsiban bent ülnek bénán vagy cinkosként az európai Nyugat államférfiai, a sztráda menti motelekben pedig ott bujálkodik a maffia. A G8 tehát a pénzhatalom eszköze. Egyetlen szerencsénk, hogy általában nem tudnak megegyezni, és mindegyik résztvevő számára mindig nyitva hagynak egy-egy kiskaput. (…) A globális konszenzus a halál békéje. Maga a vég. De hát ezt mindenki tudja. Legjobban azok, akik azt ki akarják erőszakolni. Mert irtózatosan sok pénzt – kamatot – lehet összeszedni addig, amíg ki nem derül, hogy maga a gondolat is képtelenség. Az ember különbözésre, egyénnek és megismételhetetlennek van teremtve. A népekre is csak erőszakkal lehet ráborítani a globalizmus nagyharangját. (…) Micsoda képtelenség az, hogy a mi restriktív, saját pénz teremtésétől irtózó és eszelősen tartózkodó költségvetésünk abban a szellemben fogan, amelyik úgy ad dollármilliárdokat az amerikai és a német adófizetők pénzéből Oroszországnak /is!…megj. tőlem/, hogy tudván tudja, a pénz nagy része a bűn útján újabb kártételre visszatér a kiindulóállomásokra és végső soron a szegénységet növeli az egész világon. Mi most szegények vagyunk, akármit mondunk is. Ez a rendszer szegénységünket, önállótlanságunkat konzerválja. Bekerülhetünk, kikerülhetünk /v.ö: az Unióba/, a globalizmus kis telephelye maradunk. (…) A több, mint ezer év óta őshonos, államalapító magyar nemzet nem képes kivívni függetlenségét? (…) A magyarságnak fel kell ébrednie. Gyáván, sunyin alkalmazkodva még az engedményes hódoltságot, a legnyomorúságosabb önrendelkezést sem lehet kivívni. 

Harcba szállni a globalizmus katonai és pénzügyi erejével értelmetlenség volna. Legalább akkora, mint az a feltétlen engedelmesség, mint amivel most fordul feléjük a külpolitikánk és a Nemzeti Bank vezette pénzügyi oligarchiánk. (…) Van más út is, igaz, rögös: a magyar.”

Ügyeleti szekrényem mélyéről ma délelőtt, megsárgult lapokon “előkerült”, 13 éve született döbbenetes gondolatok – különösen azon eseménysor ismeretében, mely utóbbi hónapokban Hazánkkal történt!

Nagyjából idáig értem az olvasásban, amikor dél lett. Bekapcsoltam a közszolgálati TV Híradóját, ahol bemondták: meghalt Csurka István író, politikus.

A VÁTESZ visszaadta lelkét Teremtőjének. Isten nyugosztalja, Elnök úr!

Ha nekem valaki – akár egy évvel ezelőtt – azt mondja, hogy gyermekemet Rákoskeresztúr központjában fogom korcsolyázni tanítani, feltételezhetően a térdemet csapkodtam volna a nevetéstől. Mégis, lőn: 2012. januárjában – a Rákosmente TV kezdeményezésére, vállalkozói pénzből, saját választói körzetemben – megnyílt a csoda: műjég a Fő téren, ahol már megtettük az első lépéseket a magyar gyorskorcsolya hírnevének öregbítése felé:

A koripálya egyre népszerűbb; ma délután egy korcsolya-élvédőnyi szabad terület sem adódott, de az ifjú rákosmenti titánok nem adták fel:

Van egy olyan érzésem, hogy – amennyiben a február végéig működő piciny műjég rentábilis lesz – jövő télen nem ártana azt kibővíteni. Működhetne a jégpálya példának okáért a karácsonyi vásárt követő héttől március közepéig, a Szent Kereszt patikától a Ferihegyi úti buszmegállóig…

Egy kezemen meg tudnám számlálni, hogy jómagam műjégen hány alkalommal siklottam; nem volt rá szükség, ugyanis a földrajzi-időjárási sajátosságok okán Székelyföldön - ahol születtem és felnőttem - a korcsolyázás a téli hónapok csikorgó hidegében, már novemberben befagyott természetes vizeinken természetes volt. Emlékszem arra, amikor életemben először togyogtam csavaros korcsolyámmal a jégpálya szélére és harsányan kurjantottam: “Nagymama!” – és a vásárhelyi jégen önfeledten korcsolyázó fiatalok abbahagyták a “bógenezést”, rám figyeltek és várták, amint segélykérésem nyomán odatipeg bottal, átalvetővel és fekete kendővel NAGYMAMA, aki ehelyett miniszoknyában és egy dupla leszúrt rittbergerrel érkezett unokáját a bajban megsegíteni – a hidegtől és a látványtól elhűlt szemtanúk nem tudták – bár tudhatták volna – hogy Nagymamám páros műkorcsolyában a harmincas évek közepén Romániában ezüstérmes volt. 

Emlékszem arra, amikor korcsolyázni elképesztően tudó – válogatott jégkorongozó - Édesapámat végre, egyszer sikerült kicsábítanom VELEM KORCSOLYÁZNI a vásárhelyi pályára.  

Emlékszem arra, amikor - ”fiatalság, bolondság” - a Maros vastag, rianásos jegén, koromsötét éjjel, egyedül korcsolyáztam a szomszéd falu, Gernyeszeg határáig és vissza, Marosvásárhelyre.

Február végéig működik még Keresztúr központjában a műjégpálya. Gyermekek és felnőttek! Használják, használjátok ki!

Magamfajta alkalmi betűvetőt megnyugtathatja, ha korábban közzétett gondolatait – néhány nap különbséggel – kiművelt fők írásaiban látja viszont. Fenti, számomra örvendetes – a közgondolkodás megváltozását dícsérő - ”jelenség” legmarkánsabban a mai Magyar Demokrata c. hetilap 38. oldalán megjelent, Tóth Gy. László – a miniszterelnök volt főtanácsadója – által jegyzett, “Strasbourg, 2012. január 18.” címet viselő írás elolvasásakor érhető tetten. A kiváló politológus gondolatainak szemlézése előtt javasolnám január 21.-i (“Európa, vigyázz!…) bejegyzésemet “fellapozni”… és ha ez megtörtént, íme Tóth Gy. László gondolatai:

“Aki látta az Európai Parlament Magyarországról szóló vitáját, az valószínűleg egy életre kiábrándult az európai intézményekből. Aki eddig az Európai Unió meggyőződéses híve volt, annak most van oka a kétségbeesésre, az unió ellenzői pedig igazolva láthatják korábbi fenntartásaikat. Az emberek nagy többségének már régen nincsenek illúziói a politikával kapcsolatban, de amit múlt héten szerdán láthattak, az valóban sokkoló volt. (…) A felszólalók nagy része kóros élénkséggel beszélt össze-vissza, ami nyilvánvalóvá tette erkölcstelenségüket és alacsony intellektuális színvonalukat is. A női hozzászólók felületessége felülmúlhatatlan, a férfiak megnyilvánulásai pedig minősíthetetlenek voltak. (…) A felszólalók a magyar bírókat, a nemzeti bank elnökét, a tűzoltókat és a médiamunkásokat sajnálták. Összefüggéstelen töredékeket hallottunk demokráciáról, Európáról, értékekről, nyugdíjkorhatárról, alkotmányról , cenzúráról stb (…) Megszólalt Európa politikai bohóca is, a pedofil hajlamokkal megáldott egykori szélsőbaloldali ámokfutó, aki ma, mint zöld politikus, az LMP példaképe. Az identitászavarban szenvedő Daniel-Cohn Bendit arról kérdezett, hogy Magyarországon miért félnek a hajléktalanok, a zsidók és miért kelt félelmet az új alkotmány? (…)

Ezek után sokan joggal kérdezik: ha az Európai Unió ilyen, akkor mi mit keresünk ott?”

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a globális hatalom döntéshozói nem “szálltak még le” rólunk; flaszterzsargonban: Magyarországot egészen egyértelműen “ki akarják csinálni”. Mondom ezt többek között annak okán, hogy – belföldi és külföldi balliberális sajtótermékekben – a január 21.-i békemeneten jelen lévőkről elindult egy egészen különleges számháború, mely a tüntetésen felvonuló tömegről hivatott számszaki minősítést kiállítani.

Elmúlt 25 évben számos – akár többszázezer embert vonzó - rendezényen volt alkalmam részt venni, ezért rendelkezem némi fogalommal arról, hogy ”nagyjából” hány főt számlálhat az előttem – mögöttem – mellettem lévő tömeg. Ennek megfelelően tárgyi bizonyítékok hiányában, de erkölcsi felelősségem tudatában állítom, hogy a “NEM VAGYUNK GYARMAT” vezérmotívumot viselő, 2012. január 21.-i rendezvényen több, mint félmilliónyian vettünk részt. 

Az – természetesen – nem lep meg, hogy a “magyar” politikai baloldal sajtótermékeiben a felvonulás súlytalanként van feltüntetve. Az viszont mérhetetlenül visszatetsző, hogy “véleményvezér” nyugati újságok és internetes portálok tüntetésünkről született írásaikban – legyünk megértőek – “félretájékoztatnak”.

Kérem Nyájas Olvasót, ne legyenek kétségei: a nyugati döntéshozók a nyugaton megjelenő, saját újságjaikból – és nem a helyszínen – tájékozódnak Magyarországról, újságíróik pedig a magyarországi baloldal “megmondóembereitől” szerzik információikat, akárcsak 1920-ban (l. még: Trianon) és 1956-ban (l. még: magyar forradalom és szabadságharc), lévén, hogy ez, így ”politikailag korrekt” és lévén, hogy ez áll érdekükben. Volt például Németországban tegnapi, nagy példányszámban megjelenő napilap, mely a szombati kormánypárti tömeget hetvenezerfősnek (?!) látta; a ”legjobbindulatú” francia és belga lapok 100000 felvonulóról írtak. A luxemburgi külügyminiszter pedig újfent kijelentette, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni, az IMF pedig – attól teljesen függetlenül, hogy a kormány szimpatizánsaiként hány milliónyian vonulunk fel - a bankok helyett a lakosság megsarcolását tűzte ki a hitelfelvétel feltételéül.   

Alábbi fénykép a “Békemenet” kezdete előtt közel fél órával, a Hősök terén készült, ahol már ekkor több, mint százezren vagyunk.

Isten, áldd meg a magyart!

Kipróbáltuk. Nagyszerű!

Tegnap, január 21.-én jómagam is felvonultam az – inkább kormánypárti, mint unióellenes – békemeneten. Lenyűgöző látvány volt az összegyűlt tömeg – utoljára ennyi magyar embert egy helyen a csíksomlyói búcsúban láttam. Torokszorító volt, amikor a Hősök terén, délután négykor többszázezren énekeltük a magyar és a székely himnuszt.

Arra – természetesen – számítottam, hogy a nyugati sajtó bagatellizálni fogja a kormány melletti szimpátiatüntetést (magyarul: úgy általában hazudik majd róla), de arra nem, hogy a magyar közszolgálati televízió aznap esti híradójába EGYETLEN, a tömeget valósan bemutató vágókép, snitt se “fér bele”. Nem csak a tömeg maradt “rejtve”; nem láttuk a külföldről – Németországból, Kanadából, Erdélyből, Délvidékről – érkezett csoportokat, nem láttuk-hallottuk a himnuszokat, a Szózatot is csak részben, mondhatni ímmel-ámmal. Elmondták viszont, hogy a Belügyminisztérium szerint “közel négyszázezren” voltunk ( ez magyarra fordítva  mintegy háromnegyed millió), készítettek semmitmondó, “közelképes” interjúkat, felvételeket a “felvonulókkal” (mint a régi szép időkben), majd híradósomék, mint akik jól végezték dolgukat, mintegy három perc alatt “lezavarták” a képernyőről minden idők legnagyobb magyarországi tüntetését és következett 9 (kilenc) perc MSzP, LMP és Jobbik. Gratulálunk!      

Hátborzongatóan szép, amikor meglett férfiember gyermekkori emlékei és álmai ötvözetét látja megvalósulni – ez történt velem ma, január 21.-én délelőtt: Rákoskeresztúr újjáépült, ragyogóan szép központjában – választói körzetemben - műjégpályát avattunk! A pálya megvalósításához egyetlen forint közpénzt sem használtam (használtunk), ehhez képest a létesítményt üzemeltető vállakozók igen méltányos belépti díj fejében teszik lehetővé a kicsik és nagyok számára is a korcsolyázást. A jégpálya február végéig működik; az erről szóló mozgóképes tudósítás a www.tizenhetedik.hu oldalon látható.