Köszönet avagy A magyar beteg (124.)

Postafiókunkba néhány napja újabb levél érkezett, melyet – úgyszintén a szerző beleegyezésével – változatlanul közlök:

“Tisztelt Hölgyem/Uram!

2019. december 5.-én vettem részt terheléses vércukor vizsgálaton a Ferihegyi úti szakrendelőben. Egy fiatal, hosszú szőke hajú nővér vett tőlem vért, azt hiszem, Zsuzsannának hívják. Nehezen viselem a vérvételt, és Ő figyelmes és kedves volt, sokat segített nekem, hogy átvészeljem ezt a számomra nehéz helyzetet. Mivel többször is vissza kellett mennem (a terheléses vizsgálat során összesen négyszer vettek tőlem vért) láttam azt, hogy mindenkihez hasonlóképpen viszonyul, a vérvételre érkezőkkel empatikusan és törődően bánik. Elmondható ez a vele együtt dolgozó idősebb szőke hölgyről is, és ha valami probléma adódott – bejött például egy nagyon sírós kisgyerek – akkor nagyon jól összedolgoztak és támogatták egymás munkáját.

Szeretném megköszönni figyelmességüket, és jó lenne, ha ez az üzenet a vérvételi osztályon dolgozó nővérekhez is eljutna.

Üdvözlettel:

Kovács Zsófia”

A köszönőlevelet természetesen saját kezűleg juttattam el Zsuzsához és Fridához : Ők a szóban forgó, naponta 70-100 vérvételt /!/ abszolváló nagyszerű asszisztensnőink.

Szólj hozzá