Az egészen bizonyos, hogy nálam lényegesen magasabban kvalifikált tudorok: szociológusok, pszichológusok, publicisták és egyéb gondolkodók írtak és beszéltek már – nem keveset – az internetes közösségi oldalaknak a társadalomban betöltött szerepéről. Jómagam világ életemben igyekeztem a – virtuális helyett – valódi közösség része lenni, de… politikával is foglalkozó barátaim és ismerőseim állítják, hogy “aki nincs a Facebookon, az nem is létezik…” Ezen érvelés hallatán jómagam szép emlékű Hegedűs tanár urat idézem, aki talán két évtizede a közszolgálati televízióban az egyik frissen magyar nyelvre fordított világhírű enciklopédiát valahogy ekként reklámozta: az “ami a Larousse-ban nem szerepel, az nincs is…” Kellő óvatossággal megemlíteném, hogy a székely, mint népcsoport – ellentétben például a maszájokkal -, a Larousse-ban nem létezik…

Fenti gondolataim akkor érettek szóvá, midőn – egyik elektronikus újságban – azt olvastam, hogy a néhány napja, Nyugat-Magyarországon meggyilkolt fiatal trafikos lány barátja “Facebookon búcsúzott kedvesétől“… Nyilván, elviselhetetlen fájdalmunkat internetes portálon közzé tenni ízlés dolga…én meg nem ítélek, mert nem ítélhetek, mint ahogy azt megítélni sem vagyok hivatott, sem alkalmas, hogy “megosztott” adatainkat, lelki világunkat, érzéseinket valakik, valamikor milyen módon és milyen mértékben képesek , vagy lesznek majd képesek ellenünk, vagy szeretteink ellen fordítani. Arra kérem csak az Origo-, Index-, Facebook-, Iwiw-, Instagram-, Twitter-, stb…-fanokat, hogy egy rövid gondolatsor erejéig vizsgálják meg ezen “üzenetküldők”, “ismeretségi hálózatok” és “portálok” kitalálóinak, üzemeltetőinek szociális hátterét és gondolják végig, hogy egy valódi krízis-helyzetben (gazdasági összeomlás, súlyos politikai válság, energiapiaci krízis, vagy akár háború) fentiek mely célt szolgáló oldalon állnának ?

Egyébiránt a kérdést fel nem tettnek is tekinthetik, hisz’ nem vagyok a Facebookon, tehát nem is létezem…