Gellér Lászlónét – Juliannát – ma reggel dr Rúzsa Ágnes jegyző asszony és Horváth Tamás alpolgármester úr társaságában volt alkalmam meglátogatni és 95. születésnapja alkalmából felköszönteni.

- Jó reggelt, Főorvos úr! - üdvözölt a hihetetlenül üde ünnepelt, majd közölte, hogy régóta ismerjük egymást, hisz’ mintegy húsz évvel ezelőtt vizsgáltam és gyógyítottam Őt…

Szaporán kértem az elnézéseket…azóta mintegy száznyolcvanezer orvos-beteg találkozást abszolváltam a Bajcsy Kórházban és a XVII. kerületben…

- Tudom, miről beszél, Főorvos úr - így Juli néni – jómagam egész életemet az egészségügyben töltöttem!…

Gellér Lászlóné, Juli néni személyében tehát egy kolleginát üdvözölhettem: közel negyven évig teljesített szolgálatot az egyik budapesti kórház mellkassebészetén – főként intenzív részlegen dolgozó – nővérként, éhbérért, akárcsak jómagam…

- De nem ez számított - mondja Ő -… annak idején egy frissen operált három éves kislány kedvéért éjszakákat túlóráztam…

- Úgy-e, ingyen és bérmentve? – kérdem én.

- Hát persze…de ez sem számított…a kislány meggyógyult. Annak viszont örülök, hogy most már valamivel jobb az Önök helyzete.

Ennyit Gellér Lászlóné Juli néniről, valamint rólunk, ma is a magyar egészségügyben dolgozókról.

Isten éltesse, Juli néni és köszönöm, hogy 95. születésnapja alkalmából fertályórát Önnel tölthettem!