Mindazon gondolatok alátámasztásaként, melyekről közel másfél évtizede beszélek  és írok – és melyek nyomán honlapom A magyar beteg című sorozata született -, hadd álljon itt Dr. Velkey György főorvossal, a Magyar Kórházszövetség elnökével készített, a Magyar Nemzet május 3.-i számában megjelent interjú néhány figyelemre méltó passzusa:

/…/” Számos adat igazolja, hogy a kórházi rendszer nem tartható fenn annyi pénzből, amennyi jelenleg rendelkezésre áll. Ha megnézzük az elmúlt évtized GDP-növekedését és ehhez viszonyítva az egészségügyi közkiadásokra szánt pénzt (…) minden esetben nagyon alacsony adatot láthatunk más országokhoz viszonyítva.”

/…/” Rendezni kell a munkatársak bérét és béren kívüli juttatásait, továbbá gondoskodni kellene a megfelelő munkafeltételekről.”

/…/” Visszavetette az épülő bizalmat az egészségügyi rendszer átalakításában a kötelező nyugdíjazás(…), az nagyon rosszkor vetődött fel. Erre az intézkedésre az egészségügyben – ahonnan már ezrek vándoroltak külföldre és a fiatal orvosoknak csupán kisebb hányada maradt itthon – nem érett meg az idő. Osztályok, helyenként egész intézmények ellátását kizárólag nyugdíjas kollégák továbbfoglalkoztatásával lehet megoldani, tehát nem az a fő kérdés, hogy a fiataloknak teret adjunk az idősebbek visszavonulásával. Sokan talán nem észlelik, hogy az orvostudomány tapasztalati diszciplína, ahol 35-40 éves korra válik valaki érett szakemberré. (…) Bízom benne, hogy minél szélesebb körben és minél kevesebb sérüléssel zajlik le végre a /továbbfoglalkoztatási/ kérelmek elbírálása, majd valóban megtörténik a nyugdíjak kompenzációja.”

Velkey főorvos, a Kórházszövetség nemrég kinevezett elnöke ellenzékiséggel igencsak nehezen lenne vádolható, ugyanis a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának elnöki posztját is betölti a Fidesz-KDNP színeiben… és fenti mondataiban benne van csaknem mindaz, amiről e felületen több, mint egy éve írok.