Tegnap – a hosszúra nyúlt telet búcsúztatandó – nejemmel és gyermekemmel a Rákos-patak mentén épített bicikli – úton tettünk roller- és gyalogtúrát.

A zord idő ellenére számos elszánt futó, gyalogosan és kerékpáron túrázó ifjú – és kevésbé ifjú – honfitársunk döntött úgy, hogy “elég a télből”; négylábú kedvenceiket is sokan hozták világot látni. Szívet- lelket melengető volt a háromkerekű, futurisztikus küllemű gyermekkocsiban helyet foglaló kisdeddel gügyögő fiatal anyuka, metál-pisztácia színű kerékpárján a kilométerekkel – és kilóival – küszködő fiatalember és a kézen fogva sétáló idős házaspár látványa éppúgy, mint a patak partján fontoskodóan tipegő, tavasz-váró gácsér hormondús hápogása.

Mérhetetlenül zavaró volt viszont az, hogy egy psziho-szociálisan “halmozottan hátrányos helyzetű”, életét szemmel láthatólag bodza- és színesfémgyűjtésből tengető, kigyúrt egyed egyértelműen provokatív módon vérfagyasztó küllemű harci kutyáját szájkosár és póráz nélkül a bicikliző, kocogó emberek és szaladgáló gyermekek között “sétáltatja”… a “jelenséget” kellő tisztelettel ajánlom a XVII. kerületi Rendőrkapitányság szíves figyelmébe.

Sétánkat befejezendő választói körzetem közvetlen közelében, a bicikliút mellett létesült “tó” partjáról, vízimadár-távlatból készült képével búcsúzom: