A kommunista diktatúra áldozataira emlékezvén jutott eszembe a közel 20 éve, Gothár Péter rendezésében készült, fenti címet viselő, a kommunizmus és a szocializmus lélektanát minden addigi alkotásnál élethűbben ábrázoló magyar film. A kommunista diktatúra fő- és mellékszereplői annak idején is köztünk éltek: ma már minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy “A részleg” a kilencvenes években ennek okán nem nyerhetett kellő publicitást.

A kommunizmus, a szocializmus fogalomköre a mai huszon-, harminc-, negyvenéves magyaroknak – az erre a célra már korábban kiképezett, zömében pedagógus szakembergárda tevékenysége nyomán – felfoghatatlanná és értelmezhetetlenné vált… aminek következtében a mai “fiatalok” szüleiktől is általában csak annyit hallhattak, hogy “…igen, olyan volt, amilyen, de fel tudtam nevelni két gyermekemet, betevő falatunk, meg hétvégi házunk is volt”… az pedig az ekként szocializált honfitársaink jelentős részét egyetlen bágyadt gondolat erejéig sem érinti meg, hogy eközben egy bizonyos pszicho-szociálisan pontosan körülhatárolható politikai elit a valaha volt szocializmussal elégedett népréteg gyermekeinek jövőjét saját szüleivel pusztíttatta el…

Kívánom, hogy gyermekeink soha ne érezzék azt, amit mi éreztünk akkor, amikor 1956-ot követően szüleink barátai a Duna-csatorna építéséről írtak helyszíni tudósítást. Kívánom, hogy gyermekeink soha ne tudják meg, milyen volt többször tíz órát ülni az ÁVH vagy a  Securitate kihallgató-szobájában. Soha ne tudják meg, milyen érzés volt az, amikor jeles személyiségekkel az erdőben kellett beszélgetni, mert tudtuk, hogy zárt térben lehallgatnak. Soha ne tudják meg, hogy milyen volt az, amikor kihúztuk a telefon csatlakozóját és abban mégis megmaradt az alaphang. Soha ne érezzék, hogy legjobbnak hitt barátainktól is félni kell.

Soha, senki ne lehessen többé a kommunizmus és a szocializmus áldozata.

Megtekintését kötelezővé tenném, de kívánom, hogy soha ne értsék meg, miről szól Gothár Péter “A részleg” című filmje.