Mi tagadás, örömmel és némi önbizalommal tölt el – talán még hiúságomat is legyezgeti -, amikor az újságírást üzletszerűen űző kiművelt fők a magam egyszerű nyelvén megfogalmazott mondataihoz erőteljesen hasonlító gondolatokat öntenek formába.

Ugyanis néhány órával azt követően, hogy közzétettem október 9.-i (“Simor, Braun és a többiek” című) bejegyzésemet, a Magyar Nemzet aznapi számának 7. oldalán Pilhál Tamás tollából “Nemzettől függő jegybankot!” címmel figyelemre méltó elemzés látott napvilágot. A gondolatok örvendetes azonossága a hasonló észjárás, valamint a véletlen műve, ugyanis azt, hogy a szerző olvashatta korábban közölt írásomat, képtelenség feltételezni, hisz’ kézirata saját blog-jegyzetem megjelenése előtt már nyomdába kellett, hogy kerüljön. Következzenek tehát Pilhál Tamás cikkének legfontosabb – október 9.-i eszmefuttatásomat kiegészítő és azt ragyogóan alátámasztó – részletei, kommentár nélkül:

“Már nem tudja az ember, sírjon-e, vagy nevessen, ha elhangzik a jelzős szerkezet: független Magyar Nemzeti Bank. (…) Elég egyetlen szimpla kérdést föltennünk: miként lehet valami egyszerre független és nemzeti? A válasz nyilvánvaló: sehogy. Ha valami nemzeti, akkor az függő: a nemzettől függő. Aki független nemzeti bankról beszél, az valójában a nemzettől független nemzeti bankra gondol. (…) Az 1924-ben létrehozott Magyar Nemzeti Bank olyan kor szülötte, amelyben a szavak még többé-kevésbé azt jelentették, amire kitalálták őket. A nemzeti például azt, hogy a nemzetet szolgáló. (…) Mára odáig jutottunk, hogy nemzeti bankunk elnöke egy olyan ember lehet, aki spórolt százmillióit adóparadicsomban fialtatta és aki szerint nem lenne helyes megmenteni a devizahiteleseket, mert ‘végre meg kell tanulniuk, hogy nincs ingyenebéd’. (…) Aki már nem emlékezne, az Európai Bizottság januárban azért indított kötelezettségszegési eljárást hazánk ellen, mert az unió szerint veszélybe került nemzeti bankunk (a nemzettől való) függetlensége. Előzőleg még azon aggódtak európai uraink, hogy a monetáris tanács külsős tagjairól már nem a jegybankelnök és a miniszterelnök, hanem az Országgyűlés gazdasági bizottsága dönthet. De a legnagyobb riadalmat az váltotta ki, hogy a jegybank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete összevonásával nehogy véletlenül elmozdítsák helyéről Simor Andrást, hiszen neki az a poszt alanyi jogon jár. Még nyolcmilliós fizetésének kétmilliósra csökkentését is a jegybankelnöki függetlenség megnyirbálásának tartották, holott az egyértelműen az arányos közteherviselés része volt. (…) Arra sokan kíváncsiak lennénk, Brüsszel most miért nem aggódik a jegybank függetlenségéért, hiszen lapunk leleplezte: Simor András tanácsadója, Braun Róbert jó ideje belépett az MSzP-be, tehát nem csak Simornak, hanem a szocialista párt elnökének is rendszeresen tanácsokat oszt úgy, hogy korábban Medgyessy Pétert és Gyurcsány Ferencet is kiszolgálta.

‘Nemzeti Bank’ – 1848-ban ez volt Petőfiék kilencedik pontja (kiemelés tőlem). Méltatlanul keveset beszélünk róla, pedig ez volt a tizenkét pont egyik legfontosabb követelése. (…) Nem véletlen, hogy a bécsi udvar utasítására Jellasics horvát bán éppen akkor indult meg Magyarország ellen csapataival, amikor az Országgyűlés 1848 szeptemberében önálló magyar pénz kibocsátásáról döntött. (…) 1848-ban királyi szentesítés kellett volna, 2012-ben uniós bólintás kell ahhoz, hogy Magyarország pénzügyekben önálló döntést hozzon. (…) A szabadságharcok mindig úgy kezdődnek, hogy a szavak visszanyerik eredeti jelentőségüket: a függőséget nem nevezik többé függetlenségnek.”