“…képtelen vagyok megérteni a szemetelőket…”
Hétvégén, egy hónappal áprilisi nagytakarításunk után tettem sétát saját és a 3.sz. egyéni választói körzet határán, ott, ahol munkánk zöme folyt.
A négyes számú körzetben (határait l. ott), a Kaszálótól északra, a patakparton úgy-ahogy sikerült megőrizni a takarítás utáni állapotot:
Ami viszont a “szomszédban”, a trianoni emlékmű mögött, valamint a hajléktalanok által birtokba vett közösségi rom környékén tapasztalható, az kriminális. Kizártnak tartom azt, hogy bárki észérvekkel alátámasztottan képes lenne megmagyarázni, hogy múlt havi, igen körültekintő szemétszüretünket követően bármely polgártársunk – ott, ahol mi, képviselők és csapataink patyolattisztaságot hagytunk magunk után – mi okból akaszt népkerti fára szakadt kezeslábast, mi okból hajít a bozótba energiaitalos bádogdobozokat, mi okból hagy az úton szakadt zoknit és ásványvizes műanyag flakont…
Kéretik tudomásul venni: civil értékrend, honpolgári tudat, közösségért érzett felelősség vagy van, vagy nincs – azt semmilyen polgármesteri fellépés, vagy önkormányzati képviselői szerepvállalás és semmilyen egyéni képviselői pénzkeret nem fogja pótolni.
Továbbra sem vagyok képes megérteni a szemetelőket.
Szegénység, nyomor….-gondolom ez lehet az oka.
Biztos nem a jómódúak járnak a parkba italozni,hanem azok, akiknek nincs otthona…, és nem csak otthonuk nincs, hanem sok minden más is hiányzik az életükből, olyan értékek és érzések, amelyeket soha nem kaptak meg. Ellenkező esetben lenne otthonuk, lenne családjuk, lenne igényük a szebbre, a jobbra.
A szemetelés is a szeretet hiánya. Aki szemetel nem szereti se saját magát, se embertársait, se a Földet.
Kedves Magdi!
A szemetelés, a hajléktalanság, az alkoholizmus és a szeretethiány összefüggéseit feltárni igyekvő sorai ihletettségről és jóindulatról árulkodnak. Gondolatai messzemenő viselkedéstani és humán-etológiai eszmefuttatásokra adhatnának alkalmat…ez viszont eléggé el nem ítélhető módon meghaladja jelen alanyi blogger és egyéni önkormányzati képviselő szellemi és cselekvési kompetenciáját.
Mindezek tudomásul vételével Rákosmentét – Farkas Árpád erdélyi költőt idézve – kérem: “Őrizzük lélegzetenként e keserves hatalmat!”
Üdvözlettel
dr Fenke Ferenc