Ma a Kaszálón évtizedek óta közmegelégedésre működő Csicsergő Óvoda jubileumi, egész napos műsorára voltam hivatalos.

Tanult mesterségem gyakorlása okán az ünnepi megnyitón megjelenni nem volt lehetőségem; “kárpótlásul” a délutáni bábelőadás szünetében az óvoda vezetőjével, Nagyné Szabó Etelkával cseréltünk hosszasan eszmét.

Szó esett a csoportonkénti gyermeklétszám kényszerű növeléséről ( Budapest egyetlen olyan kerülete vagyunk, melynek lakossága és azon belül a gyermekek száma is folyamatosan növekszik), a kisgyermekekre a környezetükből érkező fokozódó “nyomásról” és még sok mindenről; Nagyné Szabó Etelkával abban is egyet lehetett érteni, hogy 20-25 évvel ezelőtt az óvodások makroklímája okozta stresszhelyzetek egészen mások voltak, mint manapság. Jómagam – nem lévén szakember – ezt úgy látom, hogy a szülőkre háruló, fokozódó mennyiségű feladat a gyermekekkel való törődés rovására megy; a munkahely – vagy munkanélküliség – feszültsége rajtuk csapódik le, jobb esetben úgy, hogy “belökik” őket a TV elé, ahol az “Öreg néne őzikéje” helyett ömlesztve kapják az ocsmány és agresszív animációs- és rajzfilmek tömkelegét. Ehhez társul – már óvodás korban! – az egészségtelen szellemi (internet!) és testi (festékes, sós, édes műanyag) táplálék, később a krónikus mozgáshiány. Óriási tehát az óvónők felelőssége, de véleményem szerint a gyermek egyéni fejlődése – a járni tanulástól az általános iskoláig – mégiscsak a család szeretetén és odafigyelésén múlik.

Megtudtam azt is, hogy a Csicsergő 25. születésnapjára egyéni képviselői keretemből – tehát közpénzből – szánt emeletes udvari játék beszerzése késik, üzembe helyezése a szeptemberi évnyitón várható. Izgatottabban várom, mint egy csicsergős kiscsoportos…