Jelen írásom – francia betűk hiánya okán részben hibásan írt – címe korábban előfordult, a jelenlegihez hasonló, valamikor megélt esemény érzetére utal.

EZZEL, a “már látott” élménnyel szembesültem, amikor korábbi, április 2.-án megejtett bejegyzésem közzétételét követően váratlanul sok pozitív visszajelzést kaptam… az iránt kezdtem el kutakodni emlékezetemben és a rendelkezésre álló irodalomban egyaránt, hogy írásom vajon milyen emlékek okán vetett szelet? Végül a Magyar Fórum c. hetilap segítségével sikerült kiderítenem, hogy a “déjà vu”-t Csurka Istvánnak a Kossuth Rádióban 1990-ben (!), elhangzott jegyzete generálta. A 22 éves csurkai jegyzet és néhány napja napvilágot látott beírásom közti “szinkron” nyilvánvaló. Világért sem óhajtanám “villámjegyzeteimet” és Csurka István zsenialitását összehasonlítani, de az eltelt fél emberöltő történéseinek “leképezése” – például a valamikori SzDSz és a mai Jobbik “világra segítésének” oka és okozata – írásaink nyomán egyértelműen tetten érhető. Mélyen lesújtó, hogy a magyar politikában és közéletben – a magyarság pusztulásra ítéltségében – 22 éve gyakorlatilag semmi nem változott. Íme Csurka 1990-ben született néhány gondolata:

“A magyar társadalomnak most már fel kell ébrednie! A gátlástalan érdekérvényesítés most a legnagyobb gátja annak, hogy eljussunk az áhított demokráciába. Amíg Magyarországon lehet nép-nemzeti gerincű magyarokat rágalmak özönével lehetetlenné tenni, amíg a megkülönböztetés alapelve a klikkhez, szektához tartozás, amíg ami népi, az eleve gyanús, amíg egy törpe kisebbség el tudja fogadtatni az egész társadalommal, hogy csak az ő igazsága az igazság, és minden, ami az ő körén kívülről jön, elvetendő, és amíg ez a magyarságnak mutatott – most radikálisan liberálisnak mondott – irányvonal ugyanazokból a marxista-lukácsista baloldali gyökerekből táplálkozik, mint a Kádár-Aczél korszakban, addig nincs kilátás arra, hogy a magyarság nagy népi tömegei jól érezzék magukat a saját hazájukban.

Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek!”