Alább egy, Dr. Bodnár Attilához, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főigazgatójához címzett levelet olvashatnak. A szerző anonimitást kért, ezt természetesen tiszteletben tartom:

“Tisztelt Főigazgató Úr!

Mivel a 2014. áprilisában diagnosztizált nyílt zugú glaukómám kezelése okán mind a Budapest XVII. kerületi szemészeti szakrendelőbe, mind a kórház szemészeti osztályára rendszeresen járok kontrollvizsgálatokra, ezúton szeretném megköszönni azt a mindig körültekintő és alapos ellátást, amiben az elmúlt 6 esztendő során részesítettek.

Tudom, hogy az egészségügy kapcsán sokszor és sokan adnak inkább hangot a hiányérzetüknek, ezért most, amikor a koronavírus-járvány idején a rendszer terhelése különösen nagy, úgy érzem, muszáj ilyen visszajelzésekkel is élni.

A konkrét motivációt amúgy az adta, hogy a már korábban e hónapra ütemezett látótér-vizsgálattal kapcsolatban a kerületi szakrendelőből ma telefonon kerestek meg részben egyeztetési céllal, részben azért, hogy tájékoztassanak arról, mi várható és mi valószínű a közeljövőben.

Mivel ez a mai humánus gesztus is egyértelművé tette számomra a szakterület felelős működését, ezért gondoltam arra, hogy ezt a néhány elismerő sort elküldöm Önnek.

Jó egészséget kívánva, köszönettel:

(név, cím)”

Az alább látható arcpajzshoz és további, ezzel azonos 10 példányához Virág Mihály, a Fidesz-KDNP szövetség XVII. kerületi önkormányzati képviselője révén jutott Szakrendelőnk:

Az arcpajzsokat – a Bajcsy Kórház által nyújtott eszközök kiegészítéseként – jelenleg a tüdőgyógyászaton, a gégészeten, az urológián és a sebészeten használjuk. Asszisztensnőnk sebészi maszkja pedig Rózsahegyi Péter (Fidesz-KDNP) képviselő úr által történt beszerzés, egy száz darabot számláló adomány része.

Képviselő urak! Köszönjük!

Joggal feltételezhető, hogy elmúlt havi munkám során megélt stressz-szituációk a kelleténél nagyobb mértékben csökkentették amúgy sem különösebben magas inger-küszöbömet, de őszintén be kell vallanom, hogy amikor választói körzetemben jártamban-keltemben a Podmaniczky János Evangélikus Általános Iskola alábbi, Ferihegyi úti kerítésén kifüggesztett felirattal, molinóval szembesültem…hát…bocsássák meg nekem, de könnyre fakadtam…

Jelenleg megélt tragédiánk árnyékában is félelmetesen kristálytiszta jövőbelátás, ahogy nagyszerű Tiziano mester – pontosan 450 évvel ezelőtt – vászonra álmodta Jézus Krisztus töviskoronázását:

De: a Megváltó feltámadt, tehát mi is feltámadunk!

ÁLDOTT ÜNNEPET!

A koronavírus az USA-ra (is) iszonyú erővel sújtott le: 2020. áprilisának első hetében napi 1100 halott. Alábbi rajz az egyik, leginkább érintett államban hetente megjelenő lap borítóján látható (szerző: Chris Ware, forrás: The New Yorker/Twitter, a rajz címe: Altatás, alcím: “Az orvosnak is van családja…”)

(forrás: blogstar.hu)

Többen kérdezték, hogy mi az oka annak, hogy az új (COVID-19) járvánnyal kapcsolatban nem jelentetek meg jegyzetet, ezért mindezzel kapcsolatban itt és most üzenem:

1. Dr. Bodnár Attila, a Bajcsy Kórház főigazgatója utasításának megfelelően a tájékoztatás kórházunk vezetőségének, azon belül a kommunikációért felelős vezetőnek a jogköre. A kórház honlapján ( www.bajcsy.hu ) a releváns információk olvashatók.

2. A Szakrendelő munkájának, napirendjének átszervezése folyamán, a Bajcsy Kórházzal közös akcióterv végrehajtása közepette se időm, se energiám nem lett volna blogbejegyzés írására.

Jegyzet helyett álljon itt egy nagyszerű, tegnapi fotó, mely a Debreceni Egyetem kerítésénél készült (ezen az egyetemen szereztem 40 évvel ezelőtt általános orvosi diplomámat):

(forrás: MTI)

Elképesztő lelkesedés, elképesztően motivált óvodások, elképesztően hatékony óvónénik, elképesztően izgalmas verseny jellemezte a sokadik “makkmarcit”, a kerületi óvodások immár 22 évvel ezelőtt elindított sport-vetélkedőjét.

A versenyt – a Betlehem Óvodát néhány század másodperccel megelőzve – az Aprófalva csapata nyerte meg.

Itt és most gratulálok az ötletgazdáknak, a szervezőknek, a gyermekeknek, az óvónéniknek, dadusaiknak, a  szülőknek egyaránt! Nagyszerű volt!

2019. június 3.-i (Doktor Cs. Katalin avagy A magyar beteg – 117), illetve 2019. június 29.-i (Pillanat avagy A magyar beteg – 118) jegyzeteimre (l. ott) mintegy 8 hónap elteltével született – ha úgy tetszik – “parafrázis” két kiváló publicista tollából. Ezek közül előbb Varga-Bíró Tamás “Az ellenzék a nemzet ellen visel hadat” című írásából idéznék:

“Teljesen mindegy, hogy a kommunista diktatúra alatt aranykalickába született Dobrev Kláráról, vagy a rendszerváltás utáni nemzedéket képviselő, ugyancsak kivételezett helyzetben felnövekedett Donáth Annáról, annak kanadai ikertornyáról, Cseh Katalinról, illetve a honi ellenzék bármely más kulcsfigurájáról beszélünk-e. Egy dolog ugyanis közös bennük: bizony a hazájukat támadják a nap 24 órájában. Teszik pediglen ezt annak ürügye alatt, hogy ők az ellenzék, és ez a dolguk.”

A másik, idevágó írás (Botond Bálint publicisztikája) kristálytiszta elemzése mindannak, amire jómagam – amatőr elemző és alanyi blogszerzőként – fent említett, júniusban született és számos kommentárt gerjesztő írásaimban utaltam:

https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-momentum-mozgalom-az-identitas-nelkuli-emberek-partja-7779275

Postafiókunkba néhány napja újabb levél érkezett, melyet – úgyszintén a szerző beleegyezésével – változatlanul közlök:

“Tisztelt Hölgyem/Uram!

2019. december 5.-én vettem részt terheléses vércukor vizsgálaton a Ferihegyi úti szakrendelőben. Egy fiatal, hosszú szőke hajú nővér vett tőlem vért, azt hiszem, Zsuzsannának hívják. Nehezen viselem a vérvételt, és Ő figyelmes és kedves volt, sokat segített nekem, hogy átvészeljem ezt a számomra nehéz helyzetet. Mivel többször is vissza kellett mennem (a terheléses vizsgálat során összesen négyszer vettek tőlem vért) láttam azt, hogy mindenkihez hasonlóképpen viszonyul, a vérvételre érkezőkkel empatikusan és törődően bánik. Elmondható ez a vele együtt dolgozó idősebb szőke hölgyről is, és ha valami probléma adódott – bejött például egy nagyon sírós kisgyerek – akkor nagyon jól összedolgoztak és támogatták egymás munkáját.

Szeretném megköszönni figyelmességüket, és jó lenne, ha ez az üzenet a vérvételi osztályon dolgozó nővérekhez is eljutna.

Üdvözlettel:

Kovács Zsófia”

A köszönőlevelet természetesen saját kezűleg juttattam el Zsuzsához és Fridához : Ők a szóban forgó, naponta 70-100 vérvételt /!/ abszolváló nagyszerű asszisztensnőink.