A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének XVII. kerületi szervezete patronálásával december 12.-én 18 órától , a Vigyázóban került sor arra a kerekasztal-beszélgetésre, melynek moderátora Dr. Lanczendorfer Erzsébet, a KDNP országgyűlési képviselője, résztvevői Martonyi János külügyminiszter, Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője és Mráz Ágoston politológus voltak.

Az igencsak kedvezőtlen időpont ellenére csaknem telt ház fogadta az előadókat. A párjukat ritkítóan színvonalas előadásokról itt és most nem vezetnék fel recenziót – azokat ott és akkor hallani, látni lett volna érdemes -, de közzé teszem az azokat követő hallgatói kérdés-hegyek egyik gyöngyszemét, ugyanis egyik jelen lévő utóbbi években általam is számos alkalommal taglalt kérdést tette fel a kerekasztal jeles résztvevőinek, mely nagyjából ekként hangzott: utóbbi években hová, mivé lett a Magyarok Világszövetsége?

A kerekasztal résztvevőinek fenti kérdésre adott, kellően árnyalt válaszait itt és most nem tudom és nem is akarom “reprodukálni”, de az est és fenti kérdés tanulságait leszűrve felkerestem a Világszövetség honlapját, melynek bevezetőjében a mai napig pontosabban körül nem határolt “égi patróna” és a nyolc hónapja (!) eltemetett, nagyszerű Rácz Sándor nekrológja szerepel. A “Magyarok Világszövetségének” internetes honlapjáról tehát süvölt az igénytelenség és e tény további kérdéseket enged felvetni:

Példának okáért azt, hogy mi okból, mi célból, milyen háttérrel, milyen (köz)pénzből működtetik a Magyarok Világszövetségét?

Annak idején – 2004 decemberében – ki, mi célból és milyen gazdasági-anyagi-ideológiai háttérrel erőszakolta rá a szocialista kormányzás idején nemzettudati válsággal küszködő magyar társadalomra a kettős állampolgárságról történő – előre “borítékolhatóan” történelmi kudarccal záruló – népszavazást? Az (azok), aki (akik) fenti “kényszeres” népszavazást eltervezték, a kudarcot követően mi okból és kiknek a támogatásával vezetik – még mindig – a Magyarok Világszövetségét?

(Alanyi blogíró fenti kérdéskörrel kapcsolatos felvetései kellő visszafogottsággal és szerénységgel arra a kérdésre szorítkoznának, hogy hol, miként, mikor, milyen tetten érhető módon állt a Magyarok Világszövetsége az utóbbi néhány évben a magyarok mellé akár Brüsszelben, Strasbourgban, Luxemburgban, vagy itthon, Magyarországon, a rezsicsökkentés, a multik elleni fellépések kapcsán…mikor, hol, milyen módon állt ki és védte a magyar érdekeket?… Amennyiben pedig nem állt mellénk, nem lépett fel szóval, tettel, pénzzel, paripával, milyen felhatalmazással, milyen jogosítvány alapján képviseli /hol, miért és kikkel szemben/ – még mindig – a világ magyarságát?)

Nem tudjuk, hogy megvalósítani kinek a tiszte, de a Kerekasztal résztvevői abban egyetértettek, hogy a Magyarok Világszövetségében sürgős “státusz-revízióra” van szükség.

F. év utolsó rendes testületi ülése gyorsan és rendben zajlott. A harminc-egynéhány napirendi pont közül a számomra legmegnyugtatóbb volt arról szavazni, hogy 2014.-ben a – lassan már mérhetetlenül alacsony – infláció okán sem a piac, sem a Családi és Társadalmi Rendezvények Házának bérleti díjait nem kell emelnünk.

Amennyiben semmilyen rendkívüli nem üti fel a fejét, a Képviselő-testület legközelebb 2014. január 23.-án ülésezik.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) győri szervezete „Döntsünk a jövőnkről: „Mégse engedj Uram félúton megállni!” című országjáró kerekasztal-beszélgetését a KÉSZ Budapest, XVII. kerületi szervezeténél tartja december 12-én, csütörtökön este 6 órától a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Nagytermében (Budapest, XVII. kerület, Pesti út 113)
Meghívott vendégek:
Martonyi János külügyminiszter
Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője
Mráz Ágoston politológus, a Nézőpont Intézet igazgatója
A kerekasztal-beszélgetést Lanczendorfer Erzsébet, a győri KÉSZ tiszteletbeli elnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) országgyűlési képviselője vezeti.

Dr. Lanczendorfer Erzsébet
győri KÉSZ tiszteletbeli elnöke

Ezúton tájékoztatom kedves Mindnyájukat, hogy 2013. december 9.-től – várhatóan 10 napra – az Egészségház utcai körzeti orvosi ügyelet átköltözik a Ferihegyi út 95. szám alatt található Szakorvosi Rendelőintézet első emeletére. Az ügyelet telefonszáma változatlan: +361/2566272

Válasz dr. Nádor Tamásnak

Kollégám, Nádor Tamás urológus főorvos egyik jegyzetemhez (Gellér Balázs avagy A magyar beteg /84./) néhány napja fűzött kommentárja (l. ott) kapcsán ígértem, hogy az abban foglalt felvetésekre külön írásban fogok válaszolni. Íme a reflexiók, csokorba szedve:

1. Az Edző téri “telefontorony” működésének megakadályozása képviselői erőmet meghaladta; a furfangosan megfogalmazott szerződések jogi útvesztőibe és “apró betűs” részekbe, melyek lehetővé tesznek úgyszólván bármit és annak az ellenkezőjét egyaránt, székely bugylibicskám – bevallom – beletört… ott és akkor – a multi-céget képviselő jogi doktorok ellenében – nem igazán bírtam megvédeni az ott lakók, a magyar beteg érdekeit… a választói körzetemben “szárba szökkent” mini-Tesco kapcsán pedig az első pillanattól kezdve “kész tények” előtt álltam… Örvendezzünk annak, hogy a medicina – hála Istennek – nem így működik…

2. Kedves kollégám, Tamás! Az általad “látványosnak” ítélt ételosztást őszintén szólva nem látvány-pékségnek szánjuk, az elesettek iránti felelősségérzet vitt rá minket… az más kérdés, hogy ezt alig néhány hete valakik által vezényelt hajléktalanok igen sajátos módon “köszönték meg”… Ígérem, ha jössz és beállsz a sorba, minden  további nélkül kaphatsz tőlünk egy tál, lencsével “bolondított” babgulyást, hisz’ legutóbb én is kaphattam a maradékból… és megnyugtathatlak, hogy elképesztően finom…

3. Ami a korábban többször aposztrofált, magasan kvalifikált, Gellér Balázs nevű büntetőjogász gondolatai kapcsán született felvetéseidet illeti, azok igazságtartalma jelentős. A gond csak az, hogy jogi doktorainkat nem feltétlenül és nem kizárólag az igazság keresése motiválja. Világért sem szeretnék üldöztetési mánia és/vagy összeesküvés-elméletek áldozatává válni, de az utóbbi három évben megtapasztalt bírói ítéletek, jogi és alkotmánybírósági állásfoglalások (hadd ne soroljam) azt az érzést keltik bennem, hogy a – lássuk be: 90 %-ban “liberális” – jogász-társadalom és bírói kar folyamatosan “betart” az Orbán-kormánynak. Minden, ezzel ellentétes állításnak és/vagy érdemi cáfolatnak szívesen helyt adok.

4. A HT Medical Center működéséről orvosként, humanistaként érdemben nem szólhatok, de az azzal kapcsolatosan felmerülő számos kérdés egyike – fogalmazhatnánk úgy is: az alapvető kérdés – az, hogy az intézmény 1998-ban, a Horn- kormány regnálásának utolsó hónapjaiban milyen jogi-, szervezéstani- és ÁNTSZ-kritériumok alapján kaphatott működési engedélyt? Milyen érv- és érdekrendszer vihette rá az akkor területileg illetékes kórházigazgatót, hogy saját kórházának rovására járóbeteg-rendelési finanszírozott óraszámot adjon át egy magánintézménynek? Ma pedig milyen érdekrendszer alapján és mi okból dönthetnek úgy a területileg illetékes háziorvosok, hogy inkább hat-nyolc hétig várakoztatják a betegeiket pl. egy Medical Centeres ultrahang-vizsgálatra, minthogy rövid előjegyzéssel a Bajcsy Kórház Ferihegyi úti rendelő kifogástalan UH-vizsgálójába utalják őket? Fentieken kívül számos, jegyzeteim stilisztikai lehetőségeit feszegető, etikai és jogi korlátait meghaladó kérdés merül még fel Medical-ügyben, de – végül is – a lényeg az, hogy a gonosz ÁNTSZ januári döntését felülírva, polgármesteri vezénylettel, aláírásgyűjtéssel, közös erővel sikerült az intézményt “megmenteni” a XVII. kerületiek számára…

5. Kedves Tamás! 2014.-ben természetesen lehet és szabad a Jobbikra is szavazni, de előbb gondold végig kellő komolysággal a párt által a jelen magyar politikai életben betöltött szerepet és amint ezt megtetted, jusson eszedbe az 1990 előtti Hofi Géza…

Emlékezem… (fenti címben sokadszor említett, magasan kvalifikált jogi doktor korábbi írásaimban is felvezetett jogértelmezése nyomán):

Első munkahelyem, a B.A.Z. Megyei Kórház – bár 2500 ágyával /!/ akkor, 1980-ban Közép-Európa legnagyobb kórháza volt – nem rendelkezett a korszerű diagnosztika minden eszközével… példának okáért röntgen-részleg és -szakorvos segítségével realizálható érfestés akkortájt legközelebb a debreceni Klinikán állt rendelkezésre.

Történt volt, hogy 1981 késő őszén, a B.A.Z. Megyei Kórház Urológiai osztályának fiatal szakorvos-jelöltjeként (ebbéli státuszomban ma “rezidensnek” hívnának) egy negyven év körüli, tiszaújvárosi (szocialisták kedvéért: leninvárosi) beteget volt tisztem elkísérni mentőgépkocsival Debrecenbe, fent említett vizsgálat kivitelezése céljából.

A kórisme: daganat-gyanú a jobb oldali vese felső pólusán, a radiológus által Debrecenben végzendő érfestés annak megerősítése, vagy kizárása céljából vált szükségessé.

A beteggel annak rendje és módja szerint megérkeztünk a DOTE Radiológiai Klinikájára, a vizsgálat annak rendje és módja szerint megtörtént, a gyanított vesedaganat helyett a vizsgáló orvos jóindulatú vesecystát kórismézett, azt meg is pungálta, így – beteg, mentőegység és rezidens – fáradtan, de boldogan indultunk haza…

A beteg panaszai kb. fél óra múlva, a mentőgépkocsiban kezdődtek: alig tolerálható jobb oldali bordaív alatti fájdalom, verítékes, sápadt bőr, deszkakemény has, elesett küllem… A “rezidens” kórisméje: epehólyag-perforáció…ugyanis a vélt – majd cystának diagnosztizált – daganat jobb oldalon, közvetlenül az epehólyag alatt volt látható… a tű tehát célt téveszthetett…

“Blikk-diagnózisommal” a nálam jóval tapasztaltabb mentősök nem feltétlenül értettek egyet, de észlelve riadalmamat szirénás-fényjelzéses “rettenetesbe” kapcsoltak… ekként érkeztünk meg késő délután a B.A.Z. Megyei Kórház Sebészeti Osztályára, ahol a beteget perceken belül megoperálták, sérült epehólyagját eltávolították, majd – lévén Advent – a műtétet követően gyertyát gyújtottunk és – késő este – elfogyasztottuk az aneszteziológusok által sebtében “nyélbe ütött” szalonnás rántottát.

Szerencsénk, szerencsém, a mentősök és lélekjelenlétem okán életben maradt fiatal tiszaújvárosi betegtől kaptam életem egyik első “paraszolvenciáját”: a brüsszeli “pisilő kisfiú” mintájára s.k. készített sörnyitót, melyet, íme, ma is őrzök:

Kellő visszafogottsággal kérdezem: fenti paraszolvencia elfogadása miatt jelen állás szerint magasan kvalifikált Gellér professzor hány év letöltendővel büntetne?

(figyelem: az írás termékmegjelenítést tartalmaz!)

Ma délelőtt 10 és 11 óra között váratlanul nagy számú érdeklődő lepte el Rákosmente Fő terét:

Reggel 10-től a Piccolino Fúvószenekar révén részesültünk nagyszerű térzenében – közben a színpad mögött “szárba szökkent” műjégen már a jégkorong-bemutatóra készült az erre az alkalomra meghívott kőbányai csapat… (ha rajtam múlik, jövő évtől Rákosmentén is lesz hoki…) A bemutatót – velem együtt – megtekintette Dunai Mónika, a Képviselő-testület Fidesz-frakciójának vezetője is:

Alább pedig alanyi blogíró – amatőr jégkorongozó – irigykedve nézi a nagyszerű, ifjú tehetségeket…

Az első adventi gyertyát a Fő téren Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő ma délután öt órakor gyújtja meg.

Frakcióvezetők most, még egyelőre nem a jégen, csak mellette… (fotó: Szakács Zsuzsa)

Készülődés a Fő téren… áll már Rákosmente karácsonyfája…

Az ünnepi hetek megnyitója holnap, szombaton délelőtt 10.50-kor lesz, az első adventi gyertyát Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő délután öt órakor gyújtja meg. Kérem, jöjjenek el, legyünk együtt, minél többen!

60 éves U.J.-t 20 évvel ezelőtt, fejlődési rendellenesség okozta húgyhólyagkövesség miatt operáltam. Soha, semmilyen “paraszolvenciát” nem kaptunk tőle, múlt héten viszont, esedékes kontroll-vizsgálata alkalmából saját fája terményével, közel két kiló dióval ajándékozta meg a XVII. kerületi Urológia munkatársait.

Általunk havonta cserélt katéterét kényszerű szükségből évek óta viselő Gy.M. mai napon asszisztensnőmnek egy doboz csokoládét adott. További két betegtől tegnap és ma 1000, illetve 2000 forint paraszolvenciát fogadtam el.

A XVII. kerületi Szakrendelő Urológiájának főorvosaként tehát bizonyos Gellér Balázs professzor jogértelmezése alapján mai naptól egytől három évig terjedhető letöltendő börtönbüntetésre vagyok ítélhető. Ennek megfelelően kérem a Bajcsy Kórház Igazgatóját, hogy gondoskodjon helyettesítésemről, mint ahogy azon kollégáim helyettesítéséről is, akik az említett időszakban az általam realizálthoz hasonló bűncselekményt követtek el.

Fentiek alapján holnaptól vagy holnaputántól a magyar egészségügyet éhbérért működtetők 95%-a rács mögé kerül. A további ellátásért Gellér Balázs professzor és magasan kvalifikált jogi doktor kollégái lesznek felelősek: képesítéstől és teljesítménytől függően átlagosan havi nettó 70 – 200.000 forintért.

Jelen írásom bevezetőjeként elmondanám, hogy felmenőim között válogatott műkorcsolyázó, válogatott jégkorongozó, vívó, műugró, úszó, vízilabdázó, szűkebb baráti és tágabb ismeretségi körömben olimpiai bajnok úszó, világválogatott és BEK-győztes, valamint közel százszoros magyar válogatott, magyar kupa- és Vásárvárosok Kupája győztes labdarúgó, világbajnok tőrvívó, többszörös világ- és olimpiai bajnok öttusázó, világbajnok fogathajtó, nemzetközi sakkmester egyaránt található. Különböző karakterek, számos sportág, számos erény, számtalan siker és egyetlen közös jellemző: a sport, a szakma, a sportszakma iránti alázatuk.

Kiskorú gyermekemet is e szellemben igyekszem nevelni; soha nem gondoltam arra, hogy profi sportoló legyen – Ő majd eldönti -, de már most kiválóan biciklizik, úszik, korcsolyázik és a rákoshegyi Grund FC büszke (és kisvártatva igazolt) labdarúgója.

Komoly mérkőzésre készültek múlt pénteken a fiatalok és Fenke Fecóval madarat lehetett fogatni annak okán, hogy csekély tapasztalata ellenére Laci bácsi beválasztotta a X. kerületi KISE ellen fellépő kilenc tagú csapatba. A mérkőzésre tehát “idegenben”, a kőbányai klub tornatermében került sor. Szülők és kísérők már a bemelegítéskor némileg megrökönyödve vettük tudomásul, hogy csemetéink minden kétséget kizáróan izgalmas mérkőzését tucatnyian egy, a tornaterem bejáratául szolgáló, alig másfél méter széles ajtón keresztül vagyunk kénytelenek követni… ennek egy-két anyuka hangot is adott. Sebaj, szükség törvényt bont…ketten-hárman az ajtórésbe kuporodva, talán egy anyuka az ajtón belül guggolva, a többiek – testmagasságtól függően – az ajtón kívül, zsiráfcsorda alakzatban nyújtogattuk a nyakunkat, hogy le ne maradjunk a gólokról…

A tornatermen belül zajlik a mérkőzés, a hozzátartozók termen kívül izgulnak, mígnem egy óvatlan pillanatban helyileg illetékes kőbányai – eddig még jelen nem volt -, mintegy 110 kilós edző bácsi érkezik. Köszönés és bemutatkozás helyett a bent kuporgó anyukát szó nélkül kitessékeli, a nyakukat az ajtónyílásban addig több-kevesebb sikerrel nyújtogató hozzátartozókat hátrébb parancsolja, majd mindenféle kommentár nélkül orrunk előtt becsukja a tornaterem ajtaját. Mivel ezirányú magyarázattal vendéglátóink nem ajándékoztak meg, egyik méltán feldúlt szülő az ajtót rögvest kinyitja, mire edző bácsi se szó, se beszéd, újra orrunkra csukja azt. Az “aktus” – bármily megalázó volt – következmények nélkül maradt, hisz’ beláttuk, hogy 110 kilós, bárdolatlan edző bácsival itt és most nem tanácsos ujjat húzni… ott és akkor legfeljebb a tanulságok levonása lehet célunk.

Az nyilvánvaló, hogy egyetlen, szemmel láthatóan gyermekszoba-hiánnyal küzdő egyed sem kötelezhető az együttélés és etikai normák betartására, de – könyörgöm! – EZ az ember gyermekek labdarúgó edzője! EZ az ember – köszönés, bemutatkozás, “elnézést kérek”, vagy “ne haragudjanak, nálunk ez a szokás”, stb… – helyett valamilyen láthatatlan erkölcsi piedesztál magasából fenntartja magának a jogot, hogy következmények nélkül megalázhassa saját vendégeit. Milyen mintát közvetít gyermekeink felé egy ilyen egyed? Ő lenne a magyar labdarúgó palánták egyik példaképe? (Úgy-e, felsejlik már, hogy – többek között – mi okból tart ott, ahol, a magyar labdarúgás?) Azt pontosan tudom, hogy az edzők – úgy általában – nem tánc- és illemtanárok és nem is azért járatjuk futballozni gyermekeinket, hogy angolkisasszonyok neveljék őket… DE: a Grund FC edzői is kemények és következetesek – ezt el is várjuk Tőlük -, viszont fel lehet rájuk nézni… és ezt a fajta beteges kivagyiságot, ezt a bántóan kisstílű habitust soha Rákoshegyen nem tapasztaltam.

Zárszóként hadd idézzek az ide illő leghitelesebb forrásból, a Kőbányai Ifjúsági Sport Egyesület (KISE) Etikai Kódexéből:

“Etikai normák az edzők számára:

A labdarúgók etikájának kialakításában az edző személye kulcsfontosságú. Az etikával kapcsolatos felfogásuk és beállítottságuk közvetlenül hat ki a játékosok magatartására. Ezért az edzőnek tudatában kell lennie, hogy minden döntésének, cselekedetének és stratégiai céljának erkölcsi kihatása van. Intellektuális és emocionális szándékait egyensúlyban kell tartania, megfelelő beleérző képességgel összekötve.”