“Műhiba okozta a halált?” – olvasom a tegnapi Magyar Nemzet 17. oldalán – a cikk szerint a SOTE II. sz. Gyermekklinikáján két hete – vélhetően laparoscopos műtéti beavatkozás, egy gerinc melletti daganat eltávolítása közben a műtőasztalon elvérzett és meghalt egy 15 éves kislány.

Abban, gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy minden fájdalmak közül a legnagyobb fájdalom egy gyermek halála – függetlenül attól, hogy ennek oka vörös iszap, házomlás, biciklibaleset, daganat vagy orvosi műhiba. Feltételezem, hogy abban is egyetértünk, kedves olvasóm, hogy az “ártatlanság vélelme” mindenkire - jogi doktorokra, Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc politikusokra, Császár Előd és Stohl András médiasztárokra és a tanult mesterségét ki tudja hány órás terhelést követően űző gyermeksebészre egyaránt vonatkozik…

…és ekkor kezd csendben kinyílni a székely bugylibicska a zsebemben, ugyanis a Magyar Nemzet említett cikkének folytatása ekként hangzik: “Az ügyvéd szerint az operációt végző orvos a szülők  előtt maga is elismerte a hibát. A hasonló ügyekben jártas jogász ugyanakkor rámutatott: egy-egy ilyen gesztusnak azért nincs jelentősége, mert a tapasztalata alapján a felelősség hivatalos megállapításakor, illetve a későbbi perek alatt az orvosok már letagadják a családoknak tett korábbi nyilatkozataikat…” Summa summarum: a - hadd prejudikáljak én is: vélhetően sikeres, belvárosi, az ügyfelektől óránként átlagosan egy kórházi főorvos havi nettó bérét kaszáló - jogi doktor szerint a műtétet végzett gyereksebész és úgy általában minden orvos gyilkol, majd lop, csal és hazudik…?! …és ezt csak úgy, büntetlenül “beledeklaráljuk” a Magyar Nemzetbe, a Borsba, a Blikkbe, a Magyar Narancsba, a Kiskegyedbe? (nem kívánt törlendő). És – jogászkám ! – hol van az ártatlanság vélelme? Nota bene: az – orvosi műhibákra szakosodott és egyéb - ügyvédek vajon miért nem szándékoznak tömegesen elhagyni Magyarországot? 

Kérem, gyújtsunk egy gyertyát a műtét közben életét vesztett 15 éves Evelin emlékére.

Mérhetetlen fáradtságomat mentségül felhozni meg sem kísérelem: néhány órája közhírré tett bejegyzésemben helyesírási hibát követtem el: az “őrzőiként” helyett “örzőiként” írtam, helytelenül. Bocsánatot kérek.

“Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”

Semmelweis-nap

Semmelweis Ignác – 2011-ben az egészségügyi dolgozók számára első alkalommal, országosan szabadnappal jutalmazott - születésnapja előtt “telefonos” voltam. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy – jelen esetben – június 29.-én 16 órától június 30.-án reggel 8 óráig bármikor és azonnal, a másnapra meghirdetett Semmelweis-napi ünnepségtől, időjárástól, családi, fizikális vagy szellemi állapotomól függetlenül a kórházban robotoló fiatal, vagy kevésbé fiatal kolléga – pontosabban: a magyar beteg – rendelkezésére kell állnom.

Történt volt, hogy eme “készenlét” kellős közepén, június 29.-én, kevéssel éjfél előtt - amikor 42 éves, nyugdíjas katonatisztjeink már az igazak álmát alusszák, vagy rendőreink valamely belvárosi bár örzőiként komoly pénzeket keresnek - megszólal szolgálati mobil-telefonom: a fiatal ügyeletes kolléga (havi bruttó: 140 ezer forint) sürgős műtéthez kéri segítségemet… “Rendben van” – mondom ( a napi sajtóba belemerülvén 23 óráig elaludnom még nem sikerült), “…és mikorra lesz készen a műtő?”… “Fél óra múlva” hangzik kollégám válasza. A lesújtó hírt, miszerint nejemet és önfeledten hortyogó nagycsoportos fiamat magukra hagyván perceken belül kénytelen leszek a Bajcsy Kórházba hatolni, tudomásul vettem, konyhánkba haladtam, sültzsíros kenyeret és egy nagyszerű kávét tettem magamévá és éppen gépjárművem slusszkulcsát kezdtem keresgélni, amikor ismét megszólal telefonom: “Ne indulj még!” – szól a verdikt…”…a sebészek operálnak egy bélelzáródást…” Úgy-e, nyájas olvasó, érteni méltóztatik? Nem? Sebaj, elmagyarázom: a XVII. kerületet is ellátó Bajcsy- Zsilinszky Kórház 12,2 milliárd forintért felépített diagnosztikus és műtéti blokkjában a spórolás és munkaerő-hiány okán éjszakánként egyszerre csak egy, a sebészeti szakmákat (hasi sebészet, mellkasi sebészet, érsebészet, nőgyógyászat, gégészet, urológia stb.) ellátó egység működik…az urológiai osztály sürgősen operálandó betegének tehát a sebészetit - mint nyékládházi személy a miskolci gyorsot - előre kell engednie, mert pillanatnyilag erre, ennyire van “kapacitás”…

Már civilbe öltözve, zsírral, szénhidráttal és koffeinnel feltöltve, “ítéletre” várva, kissé idegesen dőltem újra le… Több óra telt el az újabb telefonig, hajnali fél három volt, mire autómba ültem és közel fél négy, mire elkezdhettük az igen rossz állapotban lévő, alig 55 éves beteg húgyhólyagműtétjét…aznap, pár óra múlva, Semmelweis-nap, ünnepség, bográcsozás…

A beteget legjobb tudásunk szerint megoperáltuk. Hajnali öt órakor – kissé fáradtan – hazaindultam, otthon a még mindig az igazak álmát alvó szeretteimnek elkészítettem a valkói házi tej – házi joghurt – keresztúri házi kenyér – házi lekvár összeállítású reggelit, majd belecsobbantam a fürdőkádba…és pár óra múltán kezdődött a Bajcsy Kórház Semmelweis-napi ünnepsége. (A tizenhetedik.hu portálon 11 perces interjút láthatnak Dr. Kálmán Sándor Főigazgatóval).

Itt és most nem óhajtanám ecsetelni, hogy az alvás nélkül abszolvált 30 órát követően a Kórház parkolójában tűzrakás és hagymaszeletelés közepette milyen mértékben voltam fáradt..az tény, hogy Főnököm (Dr Böszörményi – Nagy Géza) és Főnővérünk (Zéher Andorné) és jómagam által, a Kórház meghirdette bogrács-verseny alkalmából készített Jókai bablevesünk párját ritkítóan finom volt…a hajnalban operált beteg pedig köszöni szépen, jól van…  

Előadás patikusoknak, a Tacubában.

Egy ragyogó, szenegáli-magyar származású orvoslátogató – közös fotónk alant – meghívására ma a XVII. kerületi Tacuba vendéglőbe voltam hivatalos: X. és XVII. kerületi gyógyszerészeknek tartottam előadást egy, a prosztata-nagyobbodás ellen évek óta használatos, a napokban gyógyszer-rangot nyert növényi kivonatról.

A “feszült” hangulat oldásaként bemelegítésként elmondtam, hogy jobban izgulok, mint fiatalasszony a nászéjszaka előtt, ugyanis soha nem tartottam még előadást olyasmiről, amiről a hallgatóságom jóval többet tud, mint én…ez kb. olyan, mintha az olasz labdarúgóválogattnak tartanék disszertációt a tizenegyes-rúgásról… A bevezetőben megnyugtattam továbbá a patikusokat: nem gyógyszerhatástani expozét fognak tőlem hallani, hanem gyakorlati, munkájukban is hasznosítható dolgokról beszélek.

Így is történt, az előadást sikerrel abszolváltam - még egy rövid rögtönzés is belefért: ” – Egy afrikai-magyar származású orvoslátogató jóvoltából én, a székelyföldi urológus a német-olasz koprodukcióban gyártott afro-amerikai törpepálma-kivonatról tartok előadást magyar gyógyszerészeknek - EZ maga A GLOBALIZÁCIÓ !…”

Az előadás után elfogyasztott ebéd oldotta a patikusok hangulatát és záporoztak is a kérdések - becsülettel helyt kellett állni. Ami mindnyájukat foglalkoztatta: MARAD-E ORVOS MAGYARORSZÁGON ?

Mondtam, hogy nem, nem marad és ez attól teljesen független, hogy nem értek egyet a rezidens-szövetség fenyegetőzésével – amit tulajdonképpen még zsarolásnak sem mernék nevezni, hisz’ abban, amit mondanak, igazuk van -; a módszer az, ami ellenszenves. A patikusok elmondták, hogy a (fiatal és kevésbé fiatal) orvosoknak szerintük is igazuk van, de hiába…nincs pénz erre (se)… Válaszom lényege az volt, hogy a nemzeti össztermékből egy ország egészségügyi ellátására fordított százalék(arány) politikai döntés kérdése és nem függ az adott ország aktuális fejlettségi színvonalától – ezt a politikai döntést pedig inkább előbb, mint utóbb, meg kell hozni. Kérdezték azt is, hogy mi a véleményem: valóban vissza kell-e fizettetni az országot elhagyó orvosokkal a képzésükre fordított összeget? Válaszom az volt, hogy igen, lehet ezen (is) gondolkozni, de akkor “paritásos” alapon ne legyünk megsértődve azon, ha a jelenleg a magyar egészségügyet működtető, közel 4000, határon túl kiképzett és honosított, hazánkban dolgozó egészségügyi ( nővér, orvos, asszisztens) képzéséért a románok, a szerbek, a szlovákok, az ukránok kellő udvariassággal visszakérik a mintegy 100 milliárd forintnyi eurot (a szám becslés és tőlem származik; aki az összeget pontosan tudja, nyugodtan kijavíthat) és annak kamatait… Elmondtam azt is, hogy ha nagyon nagy sebességgel nem történik kedvező fordulat, 2-3 év múlva csak a magamfajta röghöz kötött, nyugdíj előtt állók maradnak… ( itt utalnék az Archívumban olvasható 8 éves /!/ írásomra).

Tanulságos találkozó volt

A XVII. kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete ma tárgyalta a “Javaslat a humán papillomavírus (HPV) elleni védőoltás költségeihez nyújtandó önkormányzati támogatás tárgyában” című, Dr. Bényi Zsolt és Dr. Fenke Ferenc által jegyzett előterjesztést. Annak teljes szövege a Hivatal honlapján elolvasható; lényege, hogy a kedvezményes védőoltást a Budapest XVII. kerületében állandó bejelentett lakóhellyel rendelkező, életvitelszerűen itt élő, 12 éves korukat a tárgyévben betöltő, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő leánygyermekek esetében javasoljuk biztosítani. Előterjesztőként elmondtam, hogy jómagam nem vagyok gyermekgyógyász és általában a védőoltásokban sem vagyok járatos – a HPV súlyos urológiai szövődményeivel munkám során viszont heti rendszerességgel szembesülök. Utaltam arra is, hogy az előttünk lévő három oldalas előterjesztés célratörő, szikár szövegének mai formáját közel két éves szociális munka, szakértői egyeztetések, hatástanulmányok, igényfelmérés előzte meg. Kértem, hogy – bár az oltóanyag-gyártók pályázatainak elbírálásában való részvételre korábban nem tartottam igényt -, a két gyógyszergyártó cég közül a nyertes kiválasztásában tanácskozási joggal a Testület két orvos tagja – úgy is, mint akik az előterjesztést jegyzik – vehessen részt. Ezt követően megköszöntem az Egészségügyi és Szociális Iroda munkatársainak és az Iroda vezetőjének, Gombás Adriennenek az előterjesztés elkészítésében nyújtott segítségét.

Az előterjesztést a Képviselő-testület egyhangúlag, 20 igen szavazattal elfogadta.

Köszönjük – elsősorban az érintett kislányok és szüleik nevében !    

Szeretném megemlíteni, hogy jelen bejegyzésem címe és az azt keretbe foglaló idézőjel hiánya nem véletlen: jómagam fenti címmel 2004. januárjában, Magyarország EU-csatlakozása előtt néhány hónappal tartottam sajtótájékoztatót…ennek megfelelően nem én plagizáltam tehát, hanem a HírTV 2007. szeptemberében kezdett, mai napig e címmel vetített műsorsorozatának értelmi szerzője…, plágiumdíjat tehát nem nekem kellene fizetnem…

Fent említett sajtótájékoztatót követően ugyanezen címmel küldtem nyílt levélnek szánt írást a Magyar Nemzet c. napilapnak, mely írás említett – és sokak által “jobboldalinak” (el)ismert - sajtótermékben  valami miatt nem jelenhetett meg. A cikket, mely közel 8 éve (!) született és melynek mai “olvasata” (is) mellbevágó, olvashatják az ‘Archívumban’. A nyílt levél bizonyos Seszták Ágnes nevű “jobboldali” újságírónak a “Magyar Nemzet”-ben megjelent – az egészségügyben dolgozókra nézve dehonesztáló - publicisztikájára válaszolt volna, de írásomat az újság főszerkesztője nem találta közlésre érdemesnek. Archívumomra kattintva és a  – 8 éve született - cikket végigolvasva meggyőződhetnek arról, hogy miért… Ezen írással bocsátom útjára a sokak által hiányolt, az egészségüggyel foglalkozó, ”A magyar beteg” (eredeti!) címet viselő sorozatomat.   

Fenti rövidítés a “human papilloma vírus” terminus technicust takarja - a kórokozó nemi úton terjedő halálos kórságot, méhnyakrákot okoz és – bár nem vagyok infectologus - emlékezetem szerint ez volt az első olyan rosszindulatú daganat, melynek sikerült bebizonyítani vírusos eredetét. Az orvos- és gyógyszertudomány egyik friss vívmánya a HPV elleni védőoltás, mellyel – zömében fiatal – nők ezreit lehetne e halálos betegségtől és annak szövődményeitől megkímélni.

Tanult gyermekgyógyász kollégám, dr. Bényi Zsolt és jómagam előterjesztésében Rákosmente Képviselő-testülete június 23.-án fogja tárgyalni az érintett korosztályba  tartozó leánygyermekek védőoltásának önkormányzati támogatással történő bevezetését. Őszintén remélem, hogy előterjesztésünket a mindenkor tamáskodók, az idült rosszindulatúak, a kákán csomót keresők is fogják támogatni. A június 23.-i testületi ülést és az előterjesztésünkről történt szavazást követően a kérdésre mindenképpen visszatérek.

A 2011. június 15.-én közzétett – a mégoly’ harcos jobbikosok által is szó nélkül hagyott -bejegyzésemet követően került kezembe az egyik “jobboldali”-ként számon tartott hetilap aznapi száma, a következő - 18 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett megtekinthető -, írásomra ragyogóan rímelő szalagcímmel: “A honvédség a nemzet szeme fénye lesz“………..no comment………..

Többek kérésére készültem honlapomon hiányt pótolni – jelesül: elmúlt hónapokban alig szóltam a mindnyájunkat talán legerőteljesebben foglalkoztató kérdésről, az egészségügyről -, amikor délutáni közlekedési rádiózásom közepette valamelyik kereskedelmi adón hallottam a hírt: a “melegek” e hétvégére tervezett felvonulását a rendőrség maximális készültséggel biztosítja és a rendbontókat (tehát a homoszexuális demonstráció ellen tüntetőket) szigorúan megbünteti.

Tehát akkor gondoljuk végig, hogy is van ez? “Szerzett jogaik” csorbításának szándéka okán éktelen haragra gerjednek és országos felfordulást helyeznek kilátásba katonák, rendőrök, amiért a kormány újra kívánja értékelni néhány száz ép és egészséges, 40 -50 éves, kigyúrt egyed nyugdíjra (?) és nyugdíj melletti extra jövedelemre való szerzett /?/ jogát – miközben közel háromszázezer magyar éhbérért dolgozik az egészségügyben és további három millió magyar nyomorog?

Megjegyzem, a “rendvédelmiseknek” igazuk van: a közelmúltban és a jelenben is voltak és vannak “szerzett jogok”…mint tudjuk, ezeket még 1956 reminiszcenciájaként vívták ki és Horn Gyula kormánya ebben megerősítette őket. Szerzett jog volt valamikor az is, hogy a “rendvédelmisek”,  elvtársaik és elvtársi rokonaik narancshoz és csokoládéhoz juthattak akkor, amikor a magyarok 90%-a a TÜZÉP-en a tüzelőért, a cipőboltban a cipőért hadakozott a többi magyar ellenében. “Rendvédelmisek” szerzett joga volt az is, hogy csemetéik – a többi magyarral ellentétben – az egyetemekre eséllyel juthattak be, ha pedig bejutottak, több gyakorlatot és több elméletet abszolválhattak, mint lesajnált, nem “rendvédelmis-leszármazott” társaik. “Éltek, mint Marci Hevesen”,  szerzett jog a “rendvédelmis” üdülőben történő kedvezményes üdülés, a ruhajegyről és egyéb juttatásokról nem is beszélve. Éltek és élnek, mint Marci Hevesen, miközben a magyar társadalom szép lassan belerokkant – többek között az ő eltartásukba…és most – szerzett jogaikra hivatkozva – semmilyen néven nevezendő részt nem óhajtanak vállalni a helyreállításból.

Holnap tehát a “rendvédelmisek” “szerzett jogaik” védelmében demonstrációt /”bohócfelvonulást”/ szerveznek.

E hét végén a homoszexuálisok “szerzett jogaik” védelmében felvonulást szerveznek az Andrássy úton. A csütörtökön demonstráló rendőrök vigyáznak rájuk.

Ki is tehát a bohóc?

Mindazok, akiket érdekel, tudják: képviselői fogadóórámat minden hónap első hétfőjén, 14 órától, a Polgármesteri Hivatal 303. szobájában tartom. Fogadóóráimon a 4. számú választói körzetből átlagosan hárman – négyen szoktak ügyes-bajos dolgaikkal megkeresni. Ma is így történt. Fogadóórám vége felé – 15 óra előtt pár perccel – viszont bejelentetlenül, ”esett be” egy, választói körzetem északnyugati sarkán lakó, bevásárlószatyrokkal felszerelkezett polgár. Rém udvariasan közölte, hogy tulajdonképpen nem is hozzám, hanem Fohsz Tivadar alpolgármesterhez készült, de ha történetesen én már amúgy is itt vagyok…

A - talán szándékosan nem titkolt idegen akcentussal beszélő, megítélésem szerint hetvenes évei derekán járó - választópolgár előbb aziránt érdeklődött, hogy mi is tulajdonképpen tanult mesterségem, majd örömét fejezte ki, amint közöltem, hogy csaknem 20 éve vagyok a XVII. kerületi Szakrendelő urológus főorvosa. Ezt követően osztotta meg velem azt a bizalmas információt, hogy 2010-ben azért szavazott rám, mert én voltam az egyetlen jelölt, akit nem ismert (!), majd megkérdezte, hogy tulajdonképpen én melyik pártnak is vagyok a tagja? Mondottam, hogy 2009 óta a Kereszténydemokrata Néppárt XVII. kerületi szervezetének tagja és annak alelnöke vagyok.

Ezt követően “szavazóm” hosszan maga elé, majd a bevásárlószatyrokból kikandikáló tojástartókra és gyökerekre nézett és némi mérlegelést követően megkérdezte: “Normális ember hogyan hihet Istenben?”

Európában, Magyarországon, Budapesten, Rákoskeresztúron, 2011. júniusában