Az 1848-49-es szabadságharc hőseire és áldozataira emlékezvén a KDNP XVII. kerületi szervezetének nevében hajtottunk fejet: Csorba Béla elnök, Simai László és jómagam.

Ide kattintva megtekinthető.

Ünnepi köszöntő Lengyelországból

Farkas Árpád erdélyi költő fenti címet viselő verse 1968-ban született, midőn még mindnyájan úgy tudtuk – hisz’ úgy tanították és igaz is lehet – hogy Petőfi Sándor Segesvár mellett biztosan elesett és holttestén át “fújó paripák” vágtattak “a kivívott diadalra”. Nemzetünk Ünnepén e verssel köszöntöm Önöket:

Látod Sándor: úgy szopja koponyádat e föld, mint cseresznyét az unott kisgyerek.

Mélyében forradalmak hálnak, s gondolja – addig is – még eljátszik Veled.

Fogai között forgat, s mint tört cseresznyeszárak merednek mennybe fénylő csontjaid -

csak inged hófehér világa rothad a mélyben: férgeket vakít.

Bolond egy föld ez, látod: örül, hogy Veled játszhat s csak tépi magát: szeret, nem szeret?

Erdély hegyei közt az árva árnyak: meg-meglazuló idegrendszered.

Hálónk. Vergődünk benne némán, s szavaid is, a cikkanó halak

nőnek az álmok morzsa-maradékán s szunnyad a nép villámos ég alatt.

Ne bántsad érte, Sándor! Elég kín így is az, hogy szomorú fű nő Segesvárnál a koponyádból

s még dúl a mélyben AZ a háború.

Márciusi fogadóórámra az első két rákosmenti polgár – szokatlan módon – választói körzetem határain túlról érkezett.

Egyikük szabálytalan kutyatartás kapcsán, szomszédjával a közelmúltban vívott szóbeli csörte kivizsgálásában kérte segítségemet. Megtettem, amit megtehettem, de ehhez is – mint minden hasonló, ebtartási történethez – hozzá kell fűznöm, hogy sem Rákosmentén, sem országosan nincs működőképes, betartható, betartatható és számon kérhető ebrendelet; az érvényben lévő törvényeknek való megfelelés pedig nem a mezőőrökön, még csak nem is a közterület-felügyelőkön, hanem a kutyatulajdonosok kénye-kedvén, IQ-ján és szociális érzékén múlik.

Következő segítségkérő egy idős asszony volt, aki gyámság alá helyezésének szabálytalan voltát ecsetelte és a folyamat felülvizsgálatát kérte. Elmondtam, hogy kérése kompetenciámat messze meghaladja, de a szociális iroda segítségével utánanézek a dolognak, az eredményről pedig két héten belül értesítem.

Ezt követően a kerületi mozgáskorlátozottak képviseletében megjelent hölgy kérte számon szervezetüket támogatandó, tavaly megígért és – feledékenységem, vagy adminisztrációs hiba folytán – egyéni képviselői keretemből számukra át nem utalt pénzösszeget. (A hiba kijavítása és az ígért anyagi támogatás átutalása folyamatban van.)

Egy, a Ferihegyi út tízemeleteseinek egyikében élő hölgy a szomszédságukban működő vendéglátóipari egység által nap mint nap generált – éjszaka különösen nehezen viselhető – akusztikai környezetszennyezés miatt emelt panaszt. Elmondtam, hogy “az ügy” – jelen állás szerint – egyféleképpen kezelhető: a csendháborítás tényéről, tettenérés végett a területileg illetékes – amúgy “látótérben” lévő – rendőrség ügyeletesét AZONNAL kell tájékoztatni. A “központit” kikerülendő van a XVII. kerületi rendőröknek “direkt” telefonszáma is: 2532312.

Májusban esedékes 25. születésnapi ünnepségét megkoronázandó a Csicsergő Óvoda vezetője kérte anyagi segítségemet új, udvari mászóka telepítéséhez. Újfent döbbenten tapasztaltam, hogy néhány négyzetméteres, ütéscsillapító gumitéglával szerelt “eurokonform” játszóeszköz ár(ajánlat)a háromnegyed millió forintnál kezdődik…határ a csillagos ég… ( Bizonyára eretnek gondolat, de – velem együtt – jó néhány generáció felnőtt egyszerhasználatos pelenka, biciklis bukósisak, görkorcsolyás könyökvédő, isofix gyermekülés, MP3 lejátszó és eurokonform ütéscsillapító gumitégla nélkül…) Sebaj, kértem egy kis időt, hogy e tárgyban képviselő-társaimmal is egyeztethessek, felvázoltam a születésnapi mászókára egyéni képviselői keretemből fordítható virtuális összeget és óvodavezető asszonnyal megbeszéltünk egy, a soron következő fogadóórám alkalmából abszolválandó ismételt találkát, amikor is – új, kedvezőbb árajánlat(ok) reményében – “formába önthetjük” a képviselői támogatást.

Fogadóórám utolsó percei kissé “viharosra” sikeredtek: megszólalt mobil-telefonom és – ügyeletes lévén – tanult mesterségem gyakorlása végett azonnali hatállyal a Bajcsy Kórház Urológiai Osztályára hívtak.

Vlagyimir Putyin ismételt elnökké választásának kapcsán a Magyar Fórum március 8.-i számának első oldalán Csorja Gergely tollából figyelemre méltó gondolatok láttak napvilágot. Íme, néhány részlet:

…” Európa különösen szenved a középszer hatalmától, a felelősség és valódi cselekvési szabadság nélküli, a gazdasági és pénzügyi hatalmaktól ezer szálon függő bábvezetőktől. Az Európa államait vezető középszerű politikusok és különösen az Unió, az Európai Bizottság, vagy az Európa Tanács bürokratái utálják a felelős vezetőket és valamiféle szürke masszába próbálják beleforgatni az államok vezetését. A politikailag korrekt vezető, elképzelésük szerint lényegében hatalom nélküli. Szürke, és valamiféle adminisztrátorként szolgálja ki a pénzügyi és bizonyos baloldali politikai-gazdasági körök érdekeit.

Orbánt elsősorban azért támadják, mert megvan benne Putyin gyakorlatiassága, ugyanakkor összehasonlíthatatlanul magasabb rétegekre is fogékony. Képes felvázolni egy új, a Nyugat eredeti értékeit megújító keresztény/keresztyén Európát. Ez a multikulturalizmus panírjában megforgatott, a pénzügyi rendszer tűzhelyén kisütött európai rendszer készítőinek, illetve az azt felzabálni igyekvő befektetők ízlésének nem felel meg.”

Az előkészületek már előző nap elkezdődtek: első számú anyagbeszerzőként Horváth Tamás alpolgármester szerzett múlhatatlan érdemeket; mindent – a közel 400 adag ételhez a kb. 12 kg húst, 24 kg krumplit, 5 kg lencsét és mintegy 30 kg kenyeret – helyi termelőktől vásároltunk. A sátorállítás aktusa többek között Csorba Béla KDNP-elnök, dr. Balla László, a XVII. kerületi KÉSz elnöke és dr. Piláth Károly önkormányzati képviselő munkáját dicséri, tevőlegesen részt vettek még benne az IKSZ (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség) és a Fidelitas fizikai erőfeszítésre nálam alkalmasabb képviselői. Az étel Szabó Tiborné képviselőasszony szellemi és fizikai termékeként, az Ő vezényletével Rákoshegyen, a Közösségi Házban készült el, a “bevetésre”, szombaton délben a két gépjármű-hölgytulajdonos (Krupánszky Teréz és Szabó Kati) Suzukijának és Daewoo típusú gépjárművének csomagtartójában, hatalmas kondérokban érkezett. Jómagam

nem az asztalterítésnél, nem az osztásnál, hanem a kenyérszeletelés és zsíroskenyér-készítés embert próbáló folyamatában vállaltam szerepet, melynek során megállapíthattam, hogy a kertinél a műtőasztal azért kényelmesebb, mert 1. emelhető, 2. neki lehet dőlni…a páciens pedig közben alszik, a sorban álló viszont reklamál, amennyiben a lilahagymás zsíroskenyérre nem a mindnyájuk által elvárt sebességgel szórom a pirospaprikát…

Az akció összességében sikeres volt, azt a KDNP, az IKSz és a KÉSz igyekezni fog megismételni. Addig is jövő héten szombaton fenti helyszínen a XVII. kerületi egyházak közreműködésével újabb ételosztásra számíthatnak a rászorulók.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által szervezett mai ételosztás előtt a Naplás-tóhoz kanyarodtam. Már messziről lehetett látni, hogy ma, a tó, valami miatt különleges. A part kissé felázott talaján sikerült szövődménymentesen leparkolnom, majd öreg Fordomból kipattanván olyan festői látvány tárult elém, mely még alsó-középkategóriás mobil-telefonommal megörökítve is élvezhető. Alábbi állóképhez hozzátartozik még a pergamenné vékonyodott jégtáblán magabiztosan totyogó gácsérok hívogató “háp-háp” -ja…a kisvártatva meghódítandó tojók közömbösséget mímelvén az ingó jégről a 4 fokos vízbe csobbannak, felszedik, ami még a vízszint alól felszedhető, majd némi balettiskolai képzés után kiáltó, de kétségtelenül vonzó kacsa-erotikus esetlenséggel evickélnek a szemközti jégtáblára…

Jelentem: itt a tavasz.

A hatvanas években, Erdélyben, a “suvadásos dombok” között nőttem gyermekből fiatallá. A szó szoros értelmében vett nélkülözésre nem, de arra egészen pontosan emlékszem, hogy – főétkezésekkor – anyai és apai székely nagyanyám szava szent volt: evés közben magyar ember nem beszél, étellel nem játszunk, ételt nem dobunk ki! Minden kétséget kizáróan kulturális kérdés (is), de a Ceausescu-i évek erdélyi nélkülözése ellenére éhség okán óvodás, majd iskolás kor- és osztálytársaim egyike sem “fordult ki a padból”.

Magyarországon – mai internetes- és újsághír – kétszázezer honfitársunk éhezik. Hozzáteszem – és ez nem újsághír -: ma, Magyarországon tízből kilenc gyermek otthon nem kap reggelit (“nincs rá idő” – mondja Toyota Yarisával az óvodába repesztő pengeszájú anyuka, majd negyed óra múlva ott ül a Pesti út páros oldalán közmegelégedésre működő műkörömépítő székében…) EZ civil kultúra kérdése, mint ahogy az is, hogy – szintén mai újsághír – “évente 1,8 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik Magyarországon, a lakosság négyszázezer tonna  élelmet dob ki a szemetesbe (!)”, tehát – ha jól számolom – fejenként évente negyven kilogramm élelmiszert dobunk ki – ez, forintban számolva több százmilliárd nagyságrendű pazarlás…

…és az éhezők?…velük mi lesz?…

2012. március 3.-án 13 órától Rákosmente Polgármesteri Hivatala előtt, a parkolóban a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (K.É.Sz.) meleg ételt oszt az arra rászorulóknak. Főszakács: Szabó Tiborné, a XVII. kerület  Képviselő-testületének KDNP-s tagja. Kukták és sátorverők: Rákosmente ifjú (“IKSz”) és kevésbé ifjú kereszténydemokratái. Kérem, adják tovább!