Panasz avagy A magyar beteg (151.)

Korábbi jegyzeteimben szóltam már Rákosmente polgárainak, lakosságának, vagy – ha úgy tetszik – pácienseinek a járvány kitörése óta tanúsított hihetetlen empátiájáról, együttérzéséről és toleranciájáról. Véleményemet, érzésvilágomat az az egy-két, valóban elenyésző számú, postafiókomban landoló betegpanasz sem változtatja meg, ugyanis meg kell állapítanom, hogy a panaszlevelek hangvétele és hozzáállása is egyértelműen felülemelkedik a korábbi, inkompetens “feljelentések” stílusán… a hozzám érkező levelek panaszokat közvetítenek ugyan, de nem a rosszindulat vezérelte irományok, hanem segítséget kérőek, a megértést és a jobbítás szándékát tükrözik. Köszönet érte minden levélírómnak, akik e sorokat olvasván pontosan tudják, hogy Róluk – azaz kikről – beszélek.

Szólj hozzá