Bizonyára sokakat meglep majd a Szakács Árpád újságíró-szerkesztővel készült, a Pesti Srácok-ban megjelent interjú számos megállapítása. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy abban az utóbbi hetek legfontosabb, publicisztikai értékű beszélgetését olvashatjuk.

Jómagam családi hátterem sajátosságaiból adódóan pontosan tudom, hogy a SZFE-n mire „megy ki a játék”, hisz’ megtapasztaltam Édesanyám, Tanai Bella magyarországi sorsának méltatlan alakulását éppen úgy, mint azt, amikor nevelőapám, Bács Ferenc, a magyar nyelvterület talán legszebb orgánumú és magyarul legszebben beszélő férfi színésze beszédművészetet tanított (volna) a Színművészetin… de nem lévén „brancsbéli”, hetek alatt teremtettek körülötte elviselhetetlen légkört… ezt Ő néhány hónapig bírta.

Az természetesen szintén ide tartozna – és ezt a jelenleg megvezetett színművészetis hallgatók nem tudják – hogy évtizedekkel ezelőtt ugyanez a „SZFE”-társaság, egészen pontosan a „magyar” „kulturális élet” vezetői (v.ö.: Major Tamás, Gobbi Hilda és tettestársaik) miként bántak el több tucatnyi magyar művésszel, többek között Szeleczky Zitával, vagy Bara Margittal, minden idők legnagyszerűbb magyar színésznőivel…

A hivatkozott írást kérem, olvassák el figyelmesen: az utóbbi heteknek a „Színház- és Filmművészeti Egyetem”-mel kapcsolatos eseményeinek kristálytiszta összefoglalása.