MALÉV avagy A magyar beteg (119.)

Csekély számú, levegőben megtett kilométereim dacára azok során számos mellbevágó tapasztalatra sikerült szert tennem. Arra viszont soha nem gondoltam volna, hogy egyik ilyen – mintegy 25 éve megélt  – “élményem” utóélete az egyik internetes portálon is világot lát. Az erről szóló nagyszerű riportot előző bejegyzésemben (“TU- 134: leszállás kisbaltával”) sikerült közzé tennünk, íme a hozzá tartozó történet:

1994. nyarán látogattam meg Németországban élő Édesapámat. Aachenig a Lufthansa, visszafele a MALÉV volt a betervezett “szállító”. A retúr során egy ismerős légikísérő – anno XVII. kerületi betegem – csatlakozott hozzám, aki azonmód közölte, hogy a magyar légitársaság jóvoltából egy TU- 134-es típusú gépen fogunk utazni, melyet a váróterem ablakából nyomban meg is tekinthettünk: nem feltétlenül bizalomgerjesztő, ütött-kopott légijármű volt a szóban forgó darab. “-Ezzel fogunk Budapestig repülni…?” – kérdeztem hangomban alig titkolt rémülettel… “-Persze!” – válaszolta újdonsült útitársam . “-Nagyszerű gépek! Én már éltem meg ilyennel kényszerleszállást a szíriai sivatagban és javítás után simán felszálltunk…”

A történet rendkívül megnyugtatóan hangzott. Kisvártatva beszálláshoz szólítottak minket. A gép némi “trabantos” remegést követően elindult a düsseldorfi futópálya külső sávjára. Itt pillanatra megállt, beindította hajtóműveit, nem feltétlenül meggyőző lendülettel elindult felszállni, megtettünk kb. egy kilométert, majd a pilóta (mint utólag kiderült, zseniális megérzéssel) a gépet lelassította, majd a futópálya mellé, a fűre parkolt. Innentől kezdve közel egy órán át senki nem szólt hozzánk. A gépen a légkondicionáló nem üzemelt, de nem csak ennek okán dőlt rólam a víz…

Nagyjából egy óra múlva busz jött értünk és a némileg feldúlt, de szótlan utazókat visszaszállította a váróterembe.

Este 8 óra volt. A MALÉV szolgálatban lévő ügyeletesei osztottak-szoroztak és kiszámolták, hogy a cégnek túl sokba kerülne a közel 70 utas düsseldorfi elszállásolása. Nosza, rápillantottak a radarra és felfedeztek egy Frankfurt és Budapest között félúton járó TU-154-es MALÉV-gépet, melyen – az utaslista szerint – éppen annyi üres hely volt, mint ahányan Düsseldorfban rekedtünk (volna). Hangosbeszélőn közölték velünk, hogy alig két óra múlva gép jön értünk és a valahol Prága magasságában már leszálláshoz készülődő frankfurti repülőt előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel visszafordíttatták és az kb. 22 órakor landolt a düsseldorfi repülőtéren. Nem nehéz elképzelni a gép utasainak arckifejezését, amikor mi, a pórul jártak kézipoggyászaink kíséretében felcihelődtünk és beékelődünk közéjük…akikre újabb másfél órás repülőút és újabb leszállás várt – éjfélkor, végre Budapesten…

Hónapokig nem hallottam a működésképtelenné vált, Düsseldorfban rekedt TU-134-esről, mígnem egyik délelőtt, két munkahelyem között autózván figyelmeztettek több rádióadón, hogy ha tehetjük, kerüljük el Ferihegyet (ergo a XVII. kerületi Rendelőintézet közelét is), mert egy repülőgép a főváros körül kering és kényszerleszállásra készül. Egy nap múlva, pilóta barátomtól tudtam meg, hogy EZ volt AZ a TU-134-es, melynek elülső futóműve anno meghibásodott, Németországban “megjavították”, hazahozták, majd Pesten, fedélzetén féltucatnyi szerelővel próbarepülést hajtott végre. A történet “kisbaltás” érdemi/technikai része előbb említett bejegyzésemben hallható/látható. Az minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy ha akkor, ott, felszállás előtt néhány másodperccel a pilóta (talán Ördögnek, vagy Eördögnek hívták) nem észleli a bajt, a pesti landoláskor orra bukunk és valószínűleg meghalunk.

Borítékolhatóan soha nem fogjuk megtudni, hogy a MALÉV csődjében milyen mérvű szerepet játszottak a fentiekhez hasonló (nem ritka, a szovjet éra gépeihez köthető “malőrök”), milyen szerepet játszott az állami segítséget megtiltó (?!) Európai Bizottság, milyen szerepet játszott a Wizz Air aknamunkája, milyen szerepet játszott a második Orbán-kormány (egyértelműen tetten érhető) megbuktatásának szándéka…? Egy azonban minden kétséget kizáróan állítható: a MALÉV itt olvasható történet-töredéke minden szempontból magán viseli A MAGYAR BETEG összes fellelhető kórisméjét.

Szólj hozzá