Cukorbeteg világnap avagy A magyar beteg (94.)

Rendkívül népszerűek voltunk – mármint asszisztensnőm, jómagam, meg a nyújtott szolgáltatás – november 29.-én, a cukorbetegek rákosmenti szervezete által rendezett egészségnapon. A Vigyázó Sándor Művelődési Ház Fórum-termében felállított standunkat prosztata-rákszűrés végett csaknem annyian keresték fel, mint utóbbi két évben összesen, jellemzően olyan páciensek, akik korábban vonakodtak – és most is vonakodnak – urológiai szakrendelőt felkeresni. Kedves férfitársaimat igyekeztem felvilágosítani, hogy a tőlünk kapott vérvételi eredmény – legyen az bármennyire is negatív – csak a fizikális vizsgálattal, vizeletvizsgálattal, esetleg ultrahang-vizsgálattal együtt egységes egész, így szíveskedjenek azt évente egy alkalommal nem elmulasztani. Volt viccesnek mondható epizód is: egy szemmel láthatóan bizalmatlan érdeklődő távolról szemlélte az eseményeket…majd közelebb merészkedett, óvatosan megkérdezte asszisztensnőmtől, hogy mi is zajlik itt tulajdonképpen, mire a nagyszerű teremtés rávágta, hogy “prosztata-rákszűrés”… “Na, akkor már itt sem vagyok” – így a páciens… “Nem, nem, ujjal nem bántjuk…” – bök széles mosoly kíséretében, mutatóujjának félreérthetetlen mozdulatával a levegőbe munkatársam… “Azt hitte kend, hogy a színpadi függöny mögött intim-sátrat állítottunk…?” – kérdem én. “Azt hát” – válaszolja immár vigyorogva a páciens. Megnyugtattuk, hogy erre nem kaptunk ÁNTSz-engedélyt, tehát jöjjön nyugodtan, nyújtsa ujjbegyét a vérvételre, 10 perc múlva mondjuk az eredményt…

Rákszűrés közepette a diabetes és az urológia találkozási pontjait érintő előadást is tartottam.

Azon túl, hogy esetleírásaimmal hellyel-közzel sikerült szegény cukorbeteg honfitársaimat halálra rémisztenem, az előadás abból a szempontból, hogy a kedves páciensek szíveskedjenek bizonyos – akár életveszélyes folytatást generáló – tüneteket komolyan venni, minden kétséget kizáróan hasznos volt. A RÁCUK szervezése hagyományosan kiváló, az érdeklődés a standok és az előadások iránt nagyobb volt, mint valaha. Jövőre, Önökkel, ugyanitt! (fotó: Szakács Zsuzsa)

.