Néhány napja egy, a kormányhoz közelálló napilap “Kiszolgáltatottá tesz a hálapénz” szalagcímmel Zombor Gábor frissen kinevezett egészségügyi államtitkárral jelentetett meg terjedelmes interjút.

Államtitkár úr fenti kinyilatkoztatását akár kalapemeléssel, sipkadobálással is üdvözölhetnénk: “székfoglaló” vezérgondolata korszakalkotó, ergo minden kétséget kizáróan a (magyar) spanyolviasz feltalálása magasztos pillanatainak lehetünk történelmi szem- és fültanúi. Az persze senkit, a világért se hozzon lázba és ne ejtsen kétségbe, hogy ma, Magyarországon nem a hálapénz, hanem az egészségügyben dolgozókat a – béremelések és a családi pótlék ellenére, még mindig - a botrányosan alacsony nettó bér és nem a paraszolvencia teszi kiszolgáltatottá…valamint azt a tényt se lenne tanácsos felemlegetni, hogy ma, 2014.-ben még mindig az európai átlag töredékét éri el a Magyarországon egy emberre fordított egészségügyi hozzájárulás, valamint az se tántorítson el minket, hogy a nemzeti össztermékből Magyarország mind a mai napig lényegesen kevesebbet fordít saját egészségügyére, mint az uniós tagországok zöme… nem, kedves Mindnyájunk, államtitkár urunk a köz tudomására hozta, hogy nem az egészségügyben dolgozók bérét szükséges rendezni, hanem a paraszolvenciát kell megszüntetni, ugyanis az kiszolgáltatottá tesz…  Az természetesen méltányolandó, hogy államtitkár úr döntéseibe “a rezidens-szövetség javaslatait szándékozik beépíteni”, mint ahogy az is érthető, hogy (ismét) a háziorvosi praxisokat tartja szükségesnek “helyzetbe hozni”… a “probléma” csupán ott érhető tetten, hogy a nyugat-európai kórházak nem magyar rezidensekkel és nem magyar háziorvosokkal, hanem a legmagasabban kvalifikált, Magyarországon éhbérért dolgoztatott, teljesítőképességük teljében lévő, fiatal és középkorú magyar szakorvosokkal vannak tele…

Érdemei elismerése okán e pozícióba kinevezett Zombor Gábor államtitkár úrnak – innen, a végekről – a sikeresnek mondható sajtókampány következtében lassan már észlelhetetlen hálapénz elleni további eredményes harcot kívánunk… Azzal is tisztában vagyunk, hogy ott, fenn, az íróasztal fedezékéből ezt zokon vehetik, mégis – a járóbeteg-szakellátásban dolgozó még megmaradt gyakorló orvosok – kellő tisztelettel felajánljuk segítségünket… talán még nem késő…