Alábbi képet kerületünk határában, a Bökényföldi úton, a kamion-udvar területén sikerült lencsevégre kapnom. A tiszta égboltból közel 20 négyzetmétert elfoglaló fotó többek között egy könyörgő tekintetű, idős, fehér hajú hölgyet ábrázol. A hölgyet jobb karjával kissé eszelős külleműre sikeredett férfi “fotómodell” – a koncepció szerint vélhetően a hölgy férje, vagy élettársa – öleli át. A szereplők egy közel másfél méter haránt-átmérőjű táblát tartanak maguk elé. A tábla felirata azt hozza tudtunkra, hogy a két, jobb sorsra érdemes modell sokallja a magyar stadionok, illetve kevesli az országban fellelhető kórházak számát. A kép jobb alsó sarkában nemzeti színekben pompázó keretes felirat : “Az én szavazatom az én hazám”… mely üldöztetési téveszme hiányában is egy, a frissen honosított magyar szavazók hátsójának irányába tett laza ideológiai bokamozdulatnak véleményezhető. A montázs jobb felső sarkában pedig az elkövetők: a – más párt által jogvédett – “Összefogás 2014″, valamint az elsőrendű tettes MSzP, illetve a járulékos társak felsorolása: “DK”, meg “PM”, meg “Együtt”, meg még ki tudja, milyen szerzetek…

Fentebb tehát a magyarországi szocialisták pártjának egyik legfontosabb idei kampány-mondandóját, az újabb kórházak iránti igény megfogalmazását láthatjuk-olvashatjuk. A kollektív amnéziában bízva írja, mondja, láttatja mindezt az a párt, mely valamikori tettestársával, a Szabad Demokraták Szövetségével (úgy-e, tetszenek emlékezni bajuszos Molnár Lajos és ábrándos tekintetű Horváth Ágnes doktorokra?) százmilliárdokat vont ki az egészségügyi rendszerből, mondja és mutatja ezt az a párt, mely kórházakat záratott be ( többek között a valamikor 800 milliárdos ingatlanvagyont képviselő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet), ezrével épített le ágyszámot, mondja – és mutat fityiszt mindnyájunknak – az a párt, mely bevezette a dobozdíjat, a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, az, amely a működésképtelenség szélére sodorta a magyar egészségügyet… és nem szakad le az ég…!