Marosvásárhely, 1969.  Kőkemény középiskolai felvételi vizsga nyáron a Bolyai Farkas Líceumba, vélhetően – akkor – Középkelet-Európa legkeményebb, magyar nyelvű – négy éven keresztül angol és francia nyelv oktatását ígérő – reáltagozatára. 80 helyre 161-en jelentkeztünk, maximális pontszámmal első lettem.

1969, szeptember 15.: első tanítási nap. A bejutott 80 diákot – humán és reál tagozatosokat – a tanárok, az igazgató kíséretében, osztályaikban látogatják meg. Igazgató úr közli, hogy a magyar humán tagozat első számú idegen nyelve a francia, a második az angol, a reál-tagozaté az orosz (!) lesz. Döbbent csend. (Megjegyzendő: Romániában a Ceausescu-diktatúra virágkorát éljük!). Elsőként én, a hetedhéthatárban ámulatot keltő eredménnyel vizsgagyőztes ocsúdok. Szót kérek. Határozottan, erőteljesen, az izgatottságtól némileg remegő hangon szólok: ” Igazgató úr! Mi nem csak világhírű reáltagozata miatt felvételiztünk a Bolyaiba – és nem kizárólag ezért vagyunk itt -, hanem annak okán is, hogy idegen nyelvként az angol és a francia – és világért sem az orosz – oktatását helyezték kilátásba. Amennyiben Önök ehhez – az orosz nyelvhez – mégis ragaszkodnak, mindazok, akik Önök iskolájába felvételiztünk és most itt vagyunk, szedjük a sátorfánkat és öt perc múlva már itt sem vagyunk”… Egyetértő mormogás a hátam mögött lévő sorokból, állak leesése a tanári kar részéről… Az igazgató néhány perc tanácskozási szünetet kért, majd – a helyzet komolyságára való tekintettel – mintegy ötven perc múlva vonul be újra osztálytermünkbe – ahol egyébként annak idején Bolyai János is koptatta az iskolapadot – és közli, hogy – sajnos – igazunk van, orosz nyelv helyett tehát a reál – és a humán-tagozat egyaránt angolt és franciát fog tanulni.

Fenti történet a minapi diák – és gimnazista-lázongások okán jutott eszembe. Párhuzamot vonni nem könnyű, ugyanis nekem, ott és akkor, 1969-ben, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban 100%-ig igazam volt, a rendszer “sajátosságai” okán mégis megtorlásra számíthattam, a mostani, magyarországi tiltakozó diákoknak nincs igazuk, de a demokrácia okán megtorlástól nem kell tartaniuk és ezt (is) pontosan tudják…

Íme végül két fotó, mely azokat a pillanatokat ábrázolja, amikor percek alatt átfagyott, de minden kétséget kizáróan kiváló emberségről tanúbizonyságot mutató rákosmenti gimnazisták a mai ételosztás előkészítésében segédkeznek:

Nem, nem. Ők nem “ülősztrájkolnak”, nem demonstrálnak, nem tüntetnek, nem vonulnak transzparensekkel a Margit-körúton. Dolgoznak.

A Pál Apostol, a Balassi, a Kőrösi diákjainak segítségével ma is közel 300 adag ételt osztottunk a rászorulóknak.