A többségében kiváló minőségű – őstermelők által is prezentált – árú okán gyakorta és szívesen vásárolok a keresztúri piacon és a környező boltokban. Szokásos péntek délutáni bevásárlásom választói körzetem közepe táján, az új piac egyik húsboltjánál zárult. Nem nagyon emlékszem olyan beszerző körútra, hogy egynél több rákosmenti polgár kérdéseivel, kéréseivel, tanácsai okán néhány szó erejéig meg ne állított volna. Ezúttal is ez történt. Jelentős mennyiségű és súlyú reklámszatyor tulajdonosaként evickéltem keresztül a tömegen, amikor a csarnok butiksorának egyik üzletéből középkorú polgár – szemmel láthatólag az üzlet bérlője, és/vagy a benne lévő árú tulajdonosa – penderül bal oldalamra. Köszönés és bemutatkozás helyett ekként üdvözöl:

-          Ön képviselő?

-          Igen – mondom rosszat még nem sejtve – képviselő, Fenke doktor vagyok.

-          Akkor gratulálok és köszönjük – így Ő.

-          Egészen pontosan mit és mihez, uram? – kérdem én.

-          Köszönjük a nyomort, a választási regisztrációt, a regisztrációs adót, a bérleti díjat. Köszönjük. Csak így tovább. És nem vagyok kommunista.

Mivel játszótéri, lépcsőházi, piaci és munkahelyi politizálásba nem szokásom bonyolódni – most sem tettem – hadd jegyezzem meg itt és most: elbeszélésem azért kívánkozik ide, mert rávilágít egy-két olyan kommunikációs aspektusra, melyről kormánypárti szimpatizánsok csak hangjukat lehalkítva, szemlesütve és kizárólag egymás közt beszélnek.

Bevásárlás közben elém pattan tehát egy üzlettulajdonos vagy bérlő és – mint önkormányzati képviselőt – olyan vádakkal illet, melyekhez semmi közöm és némi bulvár-cinizmust sem mellőzve olyan politikai-gazdasági negatívumokat hánytorgat fel, melyekről nem mi, tehát nem a KDNP és nem a Fidesz, nem mi, kormánypártiak tehetünk: az asszisztensnőimnél borítékolhatóan hatványozottan jobb módú kereskedő számon kéri rajtam a – szerinte – általunk gerjesztett nyomorát, a 2003.-ban (!) bevezetett regisztrációs adót és az üzlethelyiség tulajdonosa által rá rótt bérleti díjat!

Bármennyire is szeretnénk azt hinni, fenti eset nem izolált.

Itt és most nem arról van szó, hogy egy közszereplőnek (csaknem) mindent el kell tudnia viselni, hanem arról, hogy a hivatalos – és nem hivatalos – kormánypárti tájékoztatást a félretájékoztató, megvezető és félrevezető globális, országos és helyi média most is, 2012. őszén is, még mindig felülírja!