Történt vala, hogy ma reggel is menetrendszerűen megérkeztem Rákosmente 4. számú egyéni választói körzetének középpontjában elhelyezkedő munkahelyemre (Ferihegyi út 95). A Rendelőintézetnek az ott dolgozók számára kijelölt parkolóját a Főváros mintegy tíz éve ennek megfelelő, félreismerhetetlen táblákkal látta el, ezt a kerületi lakosok, betegek, a postára és a megújult városközpontba induló bevásárló turisták egyaránt igyekeznek tiszteletben tartani.

Élt, él és élni fog viszont egy Istent és embert nem ismerő, humán-etológiailag többé-kevésbé pontosan körülírható, különös anyagból gyúrt népréteg, mely szokásjogra, szabályra, törvényre fittyet hányva saját jogait és szabályait önnönmaga jelöli ki.

Történt vala tehát, hogy munka – és parkolóhelyemre megérkezvén a következő látvány fogadott:

Igen: nem csalás, nem ámítás, Nyájas Olvasó nem téved, jól látja, a Rendelő parkolójában, az egészségügyi dolgozóknak táblával biztosított, fenntartott helyen egy szerény, mintegy nettó 14 millió forintos, vadonatúj, metál-párducfekete BMW típusú személygépjármű helyezkedik el. Amennyiben Nyájas Olvasó idejét és energiáját nem kímélve nem átallja fenti képet alaposabb vizsgálódás tárgyává tenni, rövid időn belül megállapíthatja, hogy – ez sem csalás, sem ámítás -, a mintegy nettó 14 millió forintos BMW szélvédője mögött rokkantságot igazoló kártyát helyeztek el:

A – nyilván, súlyosan mozgáskorlátozott – kerületi polgár tulajdonát képező gépjármű felületes vizsgálatának során az is kiderül, hogy németországi tuning-műhelyben elvégzett állagjavítása nyomán mintegy 3 millió forint hozzáadott értéket visel – vélhetően annak okán, hogy rokkant tulajdonosként igény lehet a karamell-színű bőrülésekre, a jármű 6,1 másodperces gyorsulására és 310 km/órás végsebességére egyaránt.

A halmozottan hátrányos helyzetű, súlyosan mozgáskorlátozott magyar beteg, a 14 millió forintos tuningolt sportkocsi tulajdonosa reggel nyolckor szemrebbenés nélkül leparkol tehát tilosban, a rendelőintézet mögött, huszadik éve a rendelőben éhbérért robotoló Bogi nővér ütött-kopott Marutijának helyén… és ha bárki, bármilyen szövegkörnyezetben, bármilyen hangsúllyal e tényt szóvá teszi… (kérem, folytassák – helyettem – a mondatot)…

Fenti epizód a kortárs magyar valóság egy igen szűk, de – sajnos – jellemző szegmense. Egy “bagatell” kapcsán őszinte kíváncsisággal, keresztényi alázattal és kellő tisztelettel – de némileg türelmetlenül – kérdezem tehát: két éve rendelkezünk abszolút nemzeti többséggel, mégis él az arcátlanok, a csalók, az idegenszívűek, a senkiháziak hatalma… meddig?