Mai újsághír:

“Vörös zománcfestékkel öntötte le kedd éjszaka dr. Dániel Péter fővárosi ügyvéd Horthy Miklós Kereki községben felállított egész alakos szobrát.(…)  ’Így már teljesen korrekt és kifejező lett a szobor, igazi drámai karaktert kapott’ – közölte Dániel Péter”.

Az óbudai ügyvéd “performance”- a első sorban azért figyelemre méltó, mert rávilágít gyengeségünkre: arra a kóros tűrőképességre, arra az önpusztító toleranciára és a szellemi immunitás hiányára, amely megengedi egy bizonyos, Magyarországon büntetlenül működő körnek, hogy bármikor, bármilyen mértékben következmények nélkül belénk taposhasson. Élt, él és élni fog egy bizonyos réteg, melynek tagjai büntetlenül lophatják meg, büntetlenül ócsárolhatják, nemzetközi fórumokon büntetlenül jelenthetik fel szülőhazájukat, Magyarországot. Ez az a bizonyos kör, mely ragyogóan megél a hazaárulásból, hisz’ van rá igény az Unióban és az Államokban egyaránt. Mindezen – és egyéb, kevésbé szalonképes – gondolatok kavarogtak bennem, amikor felötlöttek William Shakespeare közel fél évezrede született és a mai magyar valóságot is illető mellbevágóan igaz sorai. Íme, a 66. szonett néhány részlete:

“Az érdem itt koldusnak született / És hitvány semmiségre pompa vár / És árulás sújt minden szent hitet / És becsületet rút gyanú aláz / És szűz erényt a gaz tiporni kész / És tökéletest korcs utód gyaláz / És érc-erőt ront béna vezetés / És egyszerű kap együgyű nevet / És Rossz-kapitány rabja lett a Jó…”