A magyar beteg (116.)

Előző jegyzetemben (“Rendcsinálás avagy A magyar beteg 115.”) érintettem egy igen érzékeny témát, jelesül arra tértem ki, hogy a magyarországi egészségügyi ellátó rendszer (háziorvostól a sürgősségi betegellátó részlegekig)  abnormális terhelésének elodázhatatlan csökkentése hosszú távon nem első sorban szervezéstani kérdés, hanem hihetetlen fontos szerep jut a már otthon megkezdett és az iskolában-egyetemen stb… folytatott EGÉSZSÉGNEVELÉSRE. Megjegyzendő, hogy a betegjogok és – lehetőségek, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének logisztikája, a saját testünk ismerete és aktuális panaszanyagunk mérlegelése nem csak és kizárólag IQ, hanem tanulási folyamat, ergo műveltség kérdése is. (Itt és most oldalakon keresztül tudnék írni a “ha kell, ha nem”, rendszerint soron kívül orvoshoz/szakorvoshoz forduló páciensek eseteiről, de azt talán majd később, talán majd felkérésre)… Sokkal hasznosabb viszont a Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete által készített kb. 10 x 20 cm.-es, négy oldalt kitevő színes brosúra, melyhez nagyszerű háziorvosom jóvoltából jutottam hozzá. Az EGÉSZSÉGNEVELÉS célzatú tájékoztató szórólap készítői csupán annyit tűztek maguk elé, hogy “x” tünet és “y” panasz esetén a kedves páciensnek kit (gyógyszertárat? háziorvost? körzeti ügyeletet? sürgősségi betegellátót?) érdemes felkeresnie. A tájékoztatóból a járóbeteg-szakellátókat dicséretes módon kihagyták, ugyanis a poliklinika a brosúra készítői szerint sem a sürgősségi betegellátás helye. (Nota bene: Magyarországon kizárólag a járóbeteg-szakellátóknál realizált orvos-beteg találkozók száma – egészen abszurd módon – meghaladja az évi 70 milliót!!).

Íme tehát a “Válasszon okosan” címet viselő, igen figyelemre méltó tájékoztatóról általam készített fotók:

Kérem, “lapozzák” figyelemmel! Az oldalakra kattintva a lapok kinagyíthatók.

.