Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: “Minden összeomlott.”

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lent sötét lombot sodort a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó meztelen tetején tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól. Itt fenn fehér sajttal kínált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít, az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott, átöleltem a hullám-horizontot,

s tetőit, többet száznál és ezernél – s titokzatos szót mondtam akkor:

Erdély.

(Áprily Lajos: Tetőn)

Áprily verse 1923-ban született, a fotó 2015. június 28.-án, vasárnap délután, Csíkmindszent határában készült.