Közelmúltbéli szalagcím az egyik napilap 6. oldalán:

“Péterffy professzor visszaadta díszdoktori címét”.

Az újságcím némi magyarázatra szorul: Péterffy Árpád kolozsvári születésű, világhírű szívsebész – a stockholmi Karolinska Egyetem tanára, 25 éven át a Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Sebészeti Klinikájának professzora – ugyanis díszdoktori címét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek, a magyar nyelven folyó oktatás korlátozása elleni tiltakozásul adta vissza azt követően, hogy bizonyos Azamfirei nevű aktuálisan regnáló orvosegyetemi rektor akként nyilatkozott, hogy Erdélyben a magyar nyelv otthoni használatra, valamint a színházba és nem az egyetemre való (!). Egyébiránt a bejelentést követően az Egyetem összes magyar oktatója kilépett annak vezetőségéből.

Kérem Nyájas Olvasót, engedjen emlékeznem. Engedjen emlékeznem 1920 júniusára, amikor Magyarország megcsonkítása, Erdély elcsatolása révén a Balkánon nyugati – ma úgy mondanánk: Európai Uniós – segédlettel létre jött egy korábban soha nem létezett állam: Románia. Engedjenek emlékeznem arra is, hogy a semmiből lett állam mindenkori vezetése – kellő furfanggal viselt háborús részvételei nyomán – 94 éve biztonsággal őrzi a már korábban belakott és utóbb megkaparintott Magyarországnyi területet: Erdélyt. Engedjenek emlékeznem arra, hogy Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen, a Magyar Állam által létesített Kadétiskola (ma: Orvosegyetem) épületeiben az orvostanhallgató-képzés a második világháború után is MAGYAR nyelven folyt (jómagam – alanyi blogíró – még a hetvenes években is magyar nyelven hallgattam, ugyanott az elméleti oktatást):

Életem első két tucat évét éltem szülővárosomban – úgy, hogy gyermekkoromban román szót alig volt alkalmam hallani. Ma már Marosvásárhelyen nehéz úgy egy-két napot eltöltenem, hogy – osztálytársaimon kívül – magyar ismerőssel (is) találkozzak. Mi, akik eljöttünk, ebben minden kétséget kizáróan hibásak vagyunk. Az a tény viszont, hogy a magyar nyelven történő oktatást egy-két sehonnai ma is meghiúsíthatja, az a tény, hogy egy világhírű erdélyi magyar orvos-professzor – a magyar nyelven történő orvosképzésnek a románok által történt ismételt megtagadása okán – visszaadja marosvásárhelyi díszdoktori címét, a puszta ténynél lényegesen messzebb mutat.