Nem tudhatjuk, hogy D. Balázs – nagyszerű magyar labdarúgó – csillagászati összegeket elérő keresetéből mennyit áldoz saját szülőfaluja, saját egyháza épülésére, nem tudhatjuk azt sem, hogy D. Balázs – nagyszerű magyar labdarúgó – Magyarországon mennyi adót fizet, nem tudhatjuk, hogy segít-e jövedelméből nyírségi iskolát, csángó templomot, székely sportolókat, támogat-e szeretetotthont, karitatív alapítványt, gyermek-menhelyeket?

Tudjuk viszont, hogy minap huszonéves D. Balázs – nagyszerű magyar labdarúgó – nem először, aktuálisan éppen szülőfaluja közelében bírta totálkárosra alakítani a tulajdonát képező, mintegy 100.000.000 (egyszázmillió) forintos értéket képviselő személygépjárművét.

Egyszerű magyar dolgozó – A magyar beteg és a magyar orvos – zsebében nem csak azért nyílik ki naponta a bicska, mert D. Balázs – nagyszerű magyar labdarúgó – és a csillagok jelen állását ragyogóan kihasználó hasonszőrűek havonta keresnek másfélszer annyit, mint egy huszonöt évig tanuló, éjt nappallá téve robotoló magyar rezidens egész aktív életében, hanem annak okán, hogy e mellbevágó aránytalanság ellen cselekedni vajmi kevés az állami indulat. Félreértés ne essék: nem hazánknak dicsőséget hozó aranylábú ifjaink és az ő tehetségük okán általuk zsebre tett apanázs, hanem a szellemi teljesítmény döbbenetes és méltánytalan értékvesztése ellen próbálok szót emelni.

Örülünk, hogy D. Balázs – nagyszerű magyar labdarúgó – ép bőrrel megúszta a nem tudni, ki által okozott közúti balesetet és némi éllel szeretnék rámutatni arra, hogy a D. Balázs – nagyszerű magyar labdarúgó – által minap “amortizált” Lamborghini típusú személygépjármű ára a 32 éve az egészségügyi pályán erejét megfeszítve A magyar beteget szolgáló asszisztensnőm 100 év alatt megkereshető nettó jövedelme. Ez utóbbi tény felett engedtessék meg nem szemet hunynom és azt a mai magyar valóság erősen természetellenes jelenségének tekintenem.