2011 Karácsonyán gyermekemet – amúgy felettébb túlterhelt és válság sújtotta – Jézuska egyebek között “A világ állatai” című, spanyolból magyarra fordított, valami miatt Kínában gyártott, háromszáz oldalas kiadvánnyal ajándékozta meg. A könyv, az abban tetten érhető számos, az abszurd határát súroló képi megjelenítés, a magyartalan fordítás időnként megmosolyogtató, néha mellbevágó visszásságain 2011. decemberében két beírásban is élcelődtem… Mint kiderült, hasztalan…  Jézus Krisztus 2012. születésnapja alkalmából ugyanis ezúttal nem spanyol szerzőtől született, kínai műhelyben készült, hanem magyar kiadvánnyal lett gazdagabb csemetém: a füzet “echt ungarisch”, miskolci gyártmány. Címe: “Állatok a falun”, célja pedig a kreatív kézimunka: háziállatok karton-ábráinak kivágása és térbeli összeillesztése. A mű (disznót, kutyát, ludat, tyúkot ábrázoló) rajzainak együgyűségén – kicsinyeknek szóló kiadványról lévén szó – a jámbor szülő rövid mérlegelés után hajlandó túltenni magát… a sokkot nem ez okozza.

A sokkot a hetedik háziállatként kivágandó és felépítendő tehén-modell kísérő szövege okozza, melynek itt és most kulcsmondatai következnek, de azok elolvasása előtt kéretik a célszemély-kiskorúaknak jó éjszakát kívánni, a 12 éveseknek pedig a szöveg elolvasásához nagykorú felügyeletét biztosítani. Az olló és ragasztó nélkül, öntevékenyen összeállítható, miskolci származású karton-tehén írásos jellemzése ugyanis ekként szól: “Egyes fajták a tejükről, mások a kitűnő húsukról híresek. A tehén legelterjettebb háziállatunk. Nagy jászolokban, illetve a legelőkön nevelkedik.”

…és rendkívül kínos, amikor érkezik egy kormány, egy kormányfő, egy miniszter és egy államtitkár, akik eléggé el nem ítélhető módon megkísérelnek rendet teremteni az oktatásban…