Néhány madáchi gondolat “kommentár nélkül” (10.) a “művelt Nyugathoz”

“…gyáva nemzedék/míg a szerencse mosolyog feletted/Mint napsugárban a légy, szemtelen,/Istent,erényt, gúnyolva taposó. De hogyha a vész ajtódon kopog,/Ha Istennek hatalmas ujja érint,/Gyáván hunyász, rútul kétségbeeső. Nem érzed-é, hogy az ég büntetése/ nehezedik rád. Nézz csak, nézz körül,/ A város pusztul, durva idegen nép/Tiporja el arany vetésidet, Szétbomlik a rend, senki sem parancsol/ S szót nem [...]