Meghalt Flóri

Ezerkilencszázhatvankettőt írtunk, tehát nyolc éves voltam, amikor marosvásárhelyi lakásunk teraszán, júniusi éjszakán, gyertyafény mellett, egy Stern típusú, recsegve is élvezhető rádió és Szepesi György révén áhítattal hallgattuk a chilei labdarúgó-világbajnokság közvetítését. Ott, akkor, a nappal még forró és sáskák járta, hajnalra hűvös-harmatos, tücsökzenés teraszon hallottam először Albert Flórián nevét. 1966-ban tévében, 10 év múlva élőben is láthattam. Példaképnek tartottam Őt, ezért  Végh Antal deheroizáló írásait [...]