Székely gyöngyszem az internetről

Fogadóóra

2019. március 1.

A Szakorvosi Rendelőintézet bejáratának üvegajtaján sütkérező éjjeli lepke a meteorológiai tavasz első napján. “Az élet él és élni akar” (Ady Endre).

Iskolázott szocialisták a magyar Parlamentben 2019. február 18.-án

Röhej…vagy röhely?

(fotó: MTI)

Miniszteri látogatás

Önkormányzati képviselői minőségemben most először adatott meg, hogy egyéni választói körzetemben az Emberi Erőforrások Minisztere tegyen látogatást. Ezúttal ez a Csicsergő Óvoda közösségének, illetve vezetőjének, Nagyné Szabó Etelkának az érdeme: munkájuk elismeréseként prof. dr. Kásler Miklós Őt, Őket, minket tartott érdemesnek arra, hogy látogatásával megtiszteljen. A találkozón oktatásért felelős Bódis József professzor, államtitkár, Dunai Mónika országgyűlési képviselő, Fohsz Tivadar alpolgármester és dr. Piláth Károly önkormányzati képviselő, a Rákosmenti Erőforrás Bizottság elnöke is részt vett.

A csaknem háromnegyed órás találkozáson az óvodások nagyszerű műsorának örülhettünk:

Miniszter úrral a “hivatalos” programot követően folytattunk zártkörű megbeszélést, melynek során hangsúlyos szót ejtettem a XVII. kerületi Szakrendelő – jelenleg is az egészségügyért felelős államtitkárság asztalán fekvő, a Bajcsy Kórház főigazgatója, Dr. Bodnár Attila és polgármesterünk, Riz Levente által benyújtott – fejlesztési tervéről, illetve annak az Állami Egészségügyi Központ által is támogatott módosított javaslatáról. Kásler miniszter úr határozottan ígérte, hogy – amúgy az EBP részét képező – projektünknek azonnal utána néz.

Köszönjük, Miniszter úr!

BÚÉK!

Minden kedves barátomnak és ismerősömnek, Erdélytől Izlandig, Fokföldtől Lappföldig, Brazíliától Kamcsatkáig, az Úz völgyétől az Orinoco torkolatáig, a magyar pusztától a japán felhőkarcolókig, Bali szigetén nyaralóktól a Bajcsy műtőjéig sikerekben és egészségben gazdag BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT kívánok!

A magyar beteg (116.)

Előző jegyzetemben (“Rendcsinálás avagy A magyar beteg 115.”) érintettem egy igen érzékeny témát, jelesül arra tértem ki, hogy a magyarországi egészségügyi ellátó rendszer (háziorvostól a sürgősségi betegellátó részlegekig)  abnormális terhelésének elodázhatatlan csökkentése hosszú távon nem első sorban szervezéstani kérdés, hanem hihetetlen fontos szerep jut a már otthon megkezdett és az iskolában-egyetemen stb… folytatott EGÉSZSÉGNEVELÉSRE. Megjegyzendő, hogy a betegjogok és – lehetőségek, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének logisztikája, a saját testünk ismerete és aktuális panaszanyagunk mérlegelése nem csak és kizárólag IQ, hanem tanulási folyamat, ergo műveltség kérdése is. (Itt és most oldalakon keresztül tudnék írni a “ha kell, ha nem”, rendszerint soron kívül orvoshoz/szakorvoshoz forduló páciensek eseteiről, de azt talán majd később, talán majd felkérésre)… Sokkal hasznosabb viszont a Magyar Orvosi Kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete által készített kb. 10 x 20 cm.-es, négy oldalt kitevő színes brosúra, melyhez nagyszerű háziorvosom jóvoltából jutottam hozzá. Az EGÉSZSÉGNEVELÉS célzatú tájékoztató szórólap készítői csupán annyit tűztek maguk elé, hogy “x” tünet és “y” panasz esetén a kedves páciensnek kit (gyógyszertárat? háziorvost? körzeti ügyeletet? sürgősségi betegellátót?) érdemes felkeresnie. A tájékoztatóból a járóbeteg-szakellátókat dicséretes módon kihagyták, ugyanis a poliklinika a brosúra készítői szerint sem a sürgősségi betegellátás helye. (Nota bene: Magyarországon kizárólag a járóbeteg-szakellátóknál realizált orvos-beteg találkozók száma – egészen abszurd módon – meghaladja az évi 70 milliót!!).

Íme tehát a “Válasszon okosan” címet viselő, igen figyelemre méltó tájékoztatóról általam készített fotók:

Kérem, “lapozzák” figyelemmel! Az oldalakra kattintva a lapok kinagyíthatók.

Rendcsinálás avagy A magyar beteg (115.)

Előfordul, hogy dolgozószobámban a rendcsinálásnak az iratok, újságok között történő, időről időre óhatatlanul bekövetkező kényszere hónapokkal ezelőtt született tudósítói gyöngyszemeket vet ki magából. Így történt ez az újévi megtisztulás jegyében, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel realizált iratmegsemmisítés közepette is: egyik kormánypárti napilapban három hónapja megjelent , hatalmas jelentőségű cikkre bukkantam:

Fenti szalagcím némileg vitatható tényével, miszerint “szakrendelő” – mint olyan – az orvosi szakmán túl is található és a cikk érdemi részével (v.ö.: magyarországi konferencia az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér bevezetéséről) sem óhajtván foglalkozni, a tapasztalati logika mezsgyéjén maradva engedtessék meg alábbi megállapításokat tennem:

ad 1. A betegeknek a területileg/kerületileg illetékes szakrendelőbe való mielőbbi bejutásának az ég egy adta világon semmi köze a bevezetett Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér működéséhez; az – jelen állás szerint – a szakrendelő dolgozóinak munkáján, az előjegyzési rendszer logikus és ésszerű igénybe vételén és a szakrendelő vezetőjének szervezési képességein múlik.

ad 2. Egészen addig, amíg a családokban, valamint az elemi iskoláktól kezdve a gimnáziumokon át a szakiskolákig, a főiskolákig, az egyetemekig NEM LÉTEZIK a szülők, illetve elvárható felkészültségű pedagógusok által bemutatott EGÉSZSÉGNEVELÉS, nem lévén tisztában azzal, hogy mikor, milyen panasszal, hova kell fordulni, senki nem fog “hamarabb bejutni a szakrendelőkbe”.

ad 3. Hatékony, működőképes és teljesítményorientált háziorvosi rendszer nélkül a “hamarabb bejutunk majd…” elv és elképzelés illuzórikus. Ma a háziorvos nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel, ráadásul nem feltétlenül motivált abban, hogy a beteget tetőtől talpig kivizsgálja és”szűrő” szerepet viseljen az ellátó-rendszerben.

ad 4. Addig, amíg a körzeti ügyeleteket nem a területileg illetékes háziorvos kollégák, hanem – tisztelet a kivételnek – kellő kompetenciával és tapasztalattal nem mindig rendelkező, a területet és a beteganyagot nem ismerő szakorvos-jelöltek, vagy (horribile dictu) szakápolók viszik, ne várjuk azt, hogy csökken a szakorvosi rendelők, vagy a sürgősségi betegellátók terhelése.

Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltató Tér megvalósítását elrendelték és megvalósították,  a rendszer által támasztott elvárásoknak igyekszünk megfelelni, de szeretném, ha senki (SENKI!) nem válna abbéli illúzió áldozatává, hogy – a néhány hónapja megjelent újságcikk utalásainak megfelelően – eljő a várva-várt Kánaán, most aztán már mellőzhetjük a háziorvost, a patikát, a gondolkodást, meg a paraszti logikát és mindenki, azonnal, rögvest, amint kitalálta, szakorvosi szinten lel gyógyírt másfél hónapos köhögésére, két hónapos derékfájására, hónalj-viszketésére, lúdtalpára, vagy egy éve észlelt vérzési rendellenességére. Nem. Az EESZT nem erről szól.

Karácsony a kórházi ügyeleten

Tegnap, december 26.-án Dunai Mónika országgyűlési képviselő társaságában – ajándékokkal felszerelkezve – meglátogattuk a Bajcsy Kórházban éppen szolgálatot teljesítőket: a sürgősségi részlegen, a fül-ott-gégén, a szülészeten… Képviselő asszonyt Dr. Bodnár Attila főigazgató és Dr. Révai Róbert orvosigazgató urak kalauzolták és látták el számos, új információval – az új sürgősségi betegfelvételi rendszerről, a X. és XVII. kerületi szakrendelők fejlesztésének aktuális helyzetéről egyaránt.

Karácsony

Mindnyájuknak áldott, békés ÜNNEPET kívánok!