Szeretném előrebocsátani, hogy a Heti Válasz c. hetilaphoz, ill. annak prominenseihez semmi közöm és az Ön múlt heti publicisztikája (“Vakok a homokviharban”, Magyar Demokrata, 2003/34) forrásául szolgáló írást sem olvastam. .. nem Velük, hanem Önnel – cikkében szereplő néhány sommás megállapításával – lenne tehát – reményeim szerint az Ön hetilapja olvasóinak érdeklődését is felkeltő – vitám.

ad 1. Mint említett cikkéből kiderül, Ön szerint, Főszerkesztő Úr a “radikális … magyarul gyökerest, gyökeresen mást (kiemelés tőlem) jelent. .. ”

Szerintem – helyesen – a szó csak és kizárólag a GYÖKEREST jelenti és mint olyan semmi köze a “mást” akaráshoz, legfeljebb annyiban, amennyiben a “radikálisan gondolkodó” az elhatározott célok ellentmondást nem tűrő megvalósításában ismeri fel az egyedül üdvözítőt.

ad 2. Bencsik Úr szerint ” … az a baj ezekkel a (Heti Válasz c. Iap á/tal ) megtámadott ‘szókimondókkal’ , hogy – ( és itt - szerényen mellőzve saját személyét – felsorolja a méltán hírneves “Sajtóklub” stábját ) – .. , kimondanak olyan dolgokat, amit. .. mindenki gondol, csak nem meri kimondani.”

Kérem, Bencsik Úr, javítson ki, ha tévednék, de véletlenül nem Ön volt az, aki neofita MDF-tagként, a mérsékeltség jegyében – tíz évvel ezelőtt, jobboldali napilapban, “VEZÉR SZÜLETETT” kezdetű pamfletjében kegyetlenül ledorongolta a kormányzó párt alelnökét, az akkori egyetlen “radikálist”, Csurka Istvánt, az azóta sem cáfolt “Néhány gondolat” című, a Magyar Fórumban megjelent korszakos műve okán; a szerző ugyanis említett írásában MINDENT kimondott, amiről Főszerkesztő Úr az idő tájt “csak a vécén” (B.A.) – vagy ott sem – morfondírozott? Amennyiben állításom helytelen, kérem, világosítson fel engem és a Magyar Demokrata olvasóit; ha nem, akkor kellő tisztelettel megkérdezem: mire fel az Ön által is oly sokszor és joggal elítélt “kettős mérce”?

ad 3. Főszerkesztő Úr rendkivüli éleslátásról tesz tanúbizonyságot akkor, amikor néhány mondatban “a legújabb demokrácia legtehetségesebb és legsikeresebb kormánya” múlt évi – valóban csapnivaló – választási kampányát elemzi, de néhány dolgot (szándékosan?) elhallgat: jelesül azt, hogy a FIDESZ 2002-es stratégiája egyetlen vezérlő elvre épült: monumentális kampány nélküli “suttogó” propagandával (mióta is ismerjük ezt a kifejezést?) elorozni a lehető legtöbb jobboldali (KDNP-, FKGP-, és különös tekintettel: MIÉP-) szavazatot ahhoz, hogy a remélt 51% birtokában EGYEDÜL alakíthasson kormányt. A “Iegtehetségesebbek kormánya” (Főszerkesztő Úr nyelvi leleménye) elképzelésének lényege: az “image”, a “szalonképesség” , az “euro-konformitás” és a “mérsékeltség” megőrzése végett képviselőjelölijeit nem exponálandó – a tűzvonalba küldeni a pártot “de jure” nem képviselő, de a FIDESZ “radikalizmusának” képzetét a szavazók felé közvetítő “débatteur” publicistákat (1.: Sajtóklub) és ezzel kifogni a szelet a VALÓDI JOBBOLDAL összes vitorlájábóll Kérem, Bencsik Úr, cáfoljon megl

ad 4. ” … mellesleg csaltak is, és ami a fő: nyertek.” (Mármint a szocialisták, a 2002. évi választásokon).

Bencsik ÚrI Tisztelettel szeretném emlékeztetni, hogy 2002. áprilisáig a FIDESZ-MPP volt kormányon és ezáltal a tavalyi választások alkalmából kizárólagos

lehetősége nyílt az Országos Választási Bizottság összetételét meghatározni (akkor meg ki csalt és hogy tudott csalni?) és hogy a 2002. évi magyarországi országgyűlési választásokat nem az MSZP, hanem a FIDESZ nyerte. A tény, hogy nem tudott kormányt alakítani, nem a mi hibánk.

ad 5. Ön szerint, Bencsik Úr ” … már elő is bújtak a gyávák és tehetségtelenek, és ott kezdik, ahol akkor abbahagyták: lejáratni a szókimondókat, kifogni a szelet a vitorlákból. .. ”

“Honi soít qui mal y pense … “, Főszerkesztő Úr?

ad 6. ” … a polgári tábor … azért nem omlott össze, mert Orbán Viktor személyében előállt valaki, aki vállalni tudta és merte a NÉPVEZÉRI szerepet. .. ”

Az a SZÓ! Az a “VEZÉR” szó! Csak azt tudnám feledni, Bencsik ÚrI

Egyébiránt 2002. tavaszán, a két választási forduló között kialakult történelmi helyzetben mi lett volna egy olyan – maradjunk az Ön terminus technicusánál NÉPVEZÉR feladata, kinek lábánál másfél millió szimpatizáns hever? Egyetlen szó, melyet Ön, nulla felelősség tudatában mer, de Orbán Viktor – mérsékeltsége okán – azóta sem mer kimondani; és e szó így hangzik: “Csaltak!” … és ha e szó akkor és ott, a Kossuth-téren elhangzott volna, lett volna forradalom, lett volna, bizony! Azaz: “Tetszettek volna forradalmat csinálni!” … , de nem tetszettek merni, Bencsik Úr, nem bizony!

ad 7. Irásában Főszerkesztő Úr néhány ájultan lelkendező mondat erejéig szót ejt az önmagát “óriáspárttá” fejlesztett új Szövetségről is. Igazán nem szeretném, hogy a kritikai hangvétel gyanújának akár halvány árnyéka Önre vetüljön akkor, amikor rokonszenvének aktuális tárgyáról hozsannázik … csupán kérdéseket teszek fel Önnek: például azt, hogy – a magyar politikai jobboldal uniformizálásának (globalizációjának) frontharcos-publícistájaként nem tartotta-e volna szerencsésebbnek, ha – a “baloldalon” nem lévén már hely – a FIDESZ (a liberális Internacionálé volt tagjaként) nem “hömpölygi be” a teljes magyar politikai jobboldalt, hanem – horribile dictu! – egy kisebb és valódi jobb oldali pártot is élni enged, melynek az Országgyűlésbe való bejutása esetén kormányt tud alakítani? Vagy azt, hogy Ön – és a FIDESZ – miért nem tartotta elengedhetetlennek a 2002. évi országgyűlési választások szavazatainak újraszámlálását? Kérdéseim szaporítása helyett: őszintén remélem, hogy nem a kilógó lóláb szörnyű látványával kell szembesülnöm …

És még valami: óvatos becslésem szerint 2006.-ban Magyarországon újra országgyűlési választások lesznek. Feltételezhető-e Ön szerint, Bencsik Úr, hogy a Magyar Szocialista Párt ekkor híján lesz a 2002-ben már birtokában volt szavazatszerző adatbázisnak és szervező erőnek? Amennyiben a válasz: igen, feltételezhetőe, hogy azt nem fogja használni? Továbbá: feltételezhető-e, hogy az a mintegy félmilliónyi magyar szavazópolgár, aki ma akkor sem szavazna az új Szövetségre, ha – legyünk megfogalmazásainkban “euro-konformok” – halmozottan hátrányos, az átlagosnál fokozottabban pigmentált fiatal egyedek potyognának az égből, 3 éven belül jobb belátásra téríthető? Válaszaim – ismételten kérem, cáfoljon meg, amennyiben nem így gondolja -: nem, nem és nem!

ad 8. Bencsik Úr hitvallása szerint” … egy dolog azonban soha nem történt meg: hogy a polgár szurkolója a polgár ellen, a proletár szurkolója a proletár ellen fordult volna. Ezt a gyáva manővert most találta fel a történelem.”

Engedje meg, Főszerkesztő Úr, hogy le merjem írni: Ön többszörösen téved.

Először is – és tekintsünk most el a “proletár” szó pejoratív feihangjaitói – Marx, Engels, Trockij, Lenin, Ceausescu, lIiescu, Che és Castro óta a bolsevizmus egyik történelmi jellegzetessége, hogy élharcosai – azt követően, hogy testben és/vagy lélekben megsemmisítik a mindenkori “jobboldal” képviselőit – a zabrálnivaló fogytával törvényszerüen és következetesen egymás ellen fordulnak (hadd, ne kelljen itt és most további francia, német, albán, olasz, vagy magyar példákkal elöhozakodnom) …

Ami pedig a magyar “polgárt” illeti, ismét egy történelmi példázat: az 1848-as – akkor még győztesnek hitt – magyar forradalmat követő első, “Habsburg-utáni”, szabad országgyűlési választásokon bizonyos Petőfi Sándor és Arany János nevű urak saját választási körzetükben a HARMADIK helyet szerezték meg, így nem jutottak be az akkori Parlamentbe. Kik lehettek azok a “polgári” “szurkolók”, Bencsik Úr, akik -Ön szerint – “nem fordulnak a polgár ellen” de akkor mégis történelmünk nagyjai ellen fordultak – és fordulnak ma is? Mikor “találta fel” tehát e habitust a magyar polgár, e jelenséget a magyar történelem? Ugye, Arany és Petőfi Ön szerint sem voltak “proletárok”?

Nota bene: hol volt a magyar polgár -és Ön – 1990 októberében, amikor egy botor módon tálalt benzin-áremelést követően hajszál híján bukott az első, “demokratikusan” megválasztott, jobb oldali magyar kormány? Hol voltak tehát a magyar polgárok? Tán csak nem mindahány proletár posztolt a Mercedes-barikádokon? Miért tetszik azt állítani, hogy ezt a “manővert” éppen itt és most “találta fel a történelem”?

NÉPÜNK nem tegnap óta ILYEN, Bencsik Úr és ebben drámaian súlyos felelősséggel bír az írástudók – az Önök – mindenkori, belterjes társadalma.

Végül: Ön írásának – melyben egy “mérsékelten” jobboldali hetilap Önbe “mérsékelten” belerúgó cikkére válaszolván a “mérsékelt versus radikális” publicisztikai ellentétpár feloldhatóságát tartja fontosnak taglalni – “Vakok a homokviharban” címet adta. Engedje meg – az Ön által kiötlött képzavarhoz csatlakozván – megjegyeznem, hogy minket igen, de a súlyos mértékben csökkentlátókat tájékozódásukban a homokvihar nem zavarja.

Budapest, 2003. augusztus 8.