Úgy kerültem az Ön oldalára, hogy a nyár eleje óta hiába keresem/kutatom az én kis barátaimat; a fekete rigókat, amelyek még tavaly is csapatostól keresték fel a kertemet, nem látok egyet sem. Ez elszomorító! Végül, most beírtam a keresőbe: “Hol vannak a fekete rigók?” Ezek a praemissák.

Itt nem volt semmilyen gallyazás, a levegő is tiszta, tehát valamilyen átfogóbb, egyetemesebb ok állhat e jelenség mögött. Tenni semmit nem tudunk mi ketten, csupán azért írok, hogy kifejezzem örömömet; nem vagyok egyedül e gyönyörű teremtmények hiánya miatti aggódásomban. ( Egyébként verebekből is -azokból, amelyekből kettőt adnak egy garasért… – alig látható néhány.)

Az Ön macskája ezután hiába áll lesben, arra a sorsra fog jutni, mint egykor az a másik, ott, a párisi háztetőn, amelyet Márai Sándor figyelt meg annó, szállodájának ablakából, és ekképpen jellemezte: ” láthatólag spleenje van…”

Kívánom, hogy Önt mindez kerülje el, és üdvözlöm:
Csatószegi Viktor